Épp egy évtizede jelent meg Bódia Miklósné Tóth Mária Magdolna könyve, A gyógyító út. A nyugalmazott pedagógus, kommunikációs tréner, felnőtt-gyermek-ifjúsági coach, aki tanulmányait, élettapasztalatait foglalta majd’ 280 oldalon csokorba.
A battonyai születésű szerző 1982-től körülbelül negyven évig élt Békéscsabán. Óvónőként kezdte a pályáját, majd egyebek mellett a Kemény Gábor szakközépiskolában, az ILS Felnőttképző Intézményben dolgozott. Könyvtáros volt, később kulturális menedzser, majd egyéni vállalkozóként tanított, kommunikációs tréningeket tartott.
Elmondása szerint volt egy 8-9 éves periódusa, amikor „elég mélyre került” – mind érzelmileg, lelkileg, szinte minden területen, és kvázi az írás volt a kapaszkodója. 2013-ban meghalt a barátnője; akkor egy nagyon erős halálfélelmet élt meg. Majd jött egy intuíció, és jó két évig tartott, hogy mindezt kiírta magából. És azért is lett a könyve címe, A gyógyító út.
– Ez egy önterápiás kötet – jelenti ki –, és mégsem a nehézségeimet vagy a problémáimat írtam le, hanem inkább a felismeréseimet, hogy nem az a lényeg, hogy mit történik az életünkben, hanem hogy az, hogy ezeket a történéseket miképp dolgozzuk fel. Többek között azt taglalom, hogy mennyire fontos, hogy a gyerek milyen impulzusokat kap a szüleitől, amely végigkíséri az úton. Nyilván, hogy ez meghatározó volt az én életemben is.
Vallja, ez az út, ez egy új felismeréseket adott a spiritualitás felé. De már 37 éves korában elindult a „ki vagyok én, mi vagyok, mi végre vagyok?” kérdések felé. Azt követően megtapasztalta a felismerést, hogy ami van, az nem véletlen, mert különben az ember csak lóg a levegőben. Ismerni kell az összefüggéseket, hogy miért hozunk ilyen-olyan döntést, mi volt az előzmény.
Az előadás végén kötetlen beszélgetésre volta lehetőség. Az alábbi kérdéseket boncolgatták: Jól bánunk magunkkal? Mennyire figyelünk gondolatainkra? A múltban vagy a jelenben élünk? Hogyan kezeljük problémáinkat? Milyen példát mutatunk a gyermekeinknek? Van-e hitünk, mely átsegít minden nehézségen?
– Hiszen hit nélkül lehet élni, de nem érdemes – állítja.
