Ebben a bábszínházban mindenki zenész. Még a bábfaragó Rákóczi Tóni is úgy dobol, mint Phil Collins ’68-ban. (Az igazgatóság tuti, hogy úgy castingol: – Milyen hangszeren játszol? – Láncosbot. – Fel vagy véve!)
Na jó, a társulat tagjai természetesen nemcsak a paraván mögött, hanem azon túl is remekelnek – főleg, hogy manapság csak a kezükben lévő kellék a báb. Vagy magamaguk.
– Jé… itt tapsolnak az emberek – utalt köszöntőjében Lenkefi Zoltán az előző évadban zajló, zárt kapus, streaming előadásokra, ahol ugye a bábosok nem kaptak közvetlen visszacsatolást a publikumtól.
Galéria
Az igazgató hozzátette, hogy nagyon várták már az időpontot, amikor megnyithatják a kapuikat, és végre játszhatnak.
A Bábozda (a rendezvény leánykori neve) kettő az egyben program volt. A társulat tagjai több ponton, különböző autentikus játékkal várták a gyerekeket az Ibsen Ház előtti téren. Míg a Jókai színház napsugaras árnyékában beindult a Mesepékség, ahol a gyerekek, azaz a pékinasok meséket gyúrhattak közösen a művészekkel.
Visszatértek a derék idők.
