1. csapat
Az első csapat tagja az 1978-ban született Fülöp Joci, aki feleségével, Papp Eszterrel négy gyermeket nevel. "Szeretet éhségből, kapcsolódni vágyásból indultam a színészet felé. Egy idő után a bábszínház felé vezetődtem, amiért nagyon hálás vagyok" - fogalmaz bemutatkozásában. Egyre jobban szeret kapcsolódni az emberekkel: nézőkkel, alkotótársakkal, a megszülető anyaggal.
Ezt a csapatot erősíti Dupák Fanni, aki idén diplomázott az Újvidéki Művészeti Akadémia magyar nyelvű színész szakán. 2009-ben tapasztalta meg először igazán a színpad erejét. "Éveken keresztül szerettem volna részt venni versmondó versenyen, de a szinte érthetetlenségig fajuló beszédhibáim miatt a tanáraim sosem engedték. Egy egész nyáron keresztül minden hétköznap logopédushoz jártam és rengeteg verset olvastam" - vallja, hozzátéve, hogy ezek által tudta először megélni, hogy beszélhet bármiről, minden érzést megélhet szabadon. A színház pedig csak tetőzte ezt az élményt. "Itt bárki lehetek, és nem fontos, hogy ki vagyok. Az önkifejezés mellett nagyon fontos még számomra a színház közösségi ereje. A színház által több leszek, akár színészként, akár nézőként élem meg az élményt és szeretném is kipróbálni magam, amiben csak lehet" - teszi hozzá.
Rózsa Teodórának a bábozás a kenyere. Már, vagy 25-ször virágzott azóta a Tisza Szegednél, amióta először húzta fel a kesztyűt, azaz egy kesztyűsbábot. "Beleszerettem. Beszippantott ez a sokrétű, sokszínű világ. Töretlenül hiszek a mesékben, és persze a tündérekben, manókban, sárkányokban és azt sem bánom, ha éppen” lóvá tesznek”. Remélem soha nem fogy ki a szél a vitorlánkból, hiszen játszani, játszva nevelni, együtt nevetni jó! Leszel a játszótársam?" - teszi fel a költői kérdést.
Csortán Zsóka mint pittypang a szélben, így repült ő is a mesék, a történetek birodalmába, ahol részesévé vált egy csodapalota felépítésének. "Olyan palota ez, mint egy barátságos kis kunyhó, nincs benne arany, gyémánt, de aki ide belép elvarázsolódik, és bármi lehet. Bábszínház. Szeretem benne a játékot, a kreativitást, az előadások megszületésének minden pillanatát: a gondolkodást, a fa illatát, a vésőt, a festéket a kezemen, a tollat, a szövegkönyvet és szeretem, amikor készülő bábu tekintete először találkozik az enyémmel. Szeretem a várakozás csöndjét, amikor a gyerekzsivaj elcsitul és tágra nyílt tekintetek szegeződnek a színpadra. Szeretem a tátott szájú gyerekarcokat, a harsány nevetést, a sugdolózásokat. Ilyen ez a palota, itt vagyok itthon, és „kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám”. Hozzánk" - vallja a művész.
2. csapat
A második csapatot erősíti Biró Gyula színész, bábos, de leginkább bábos-színész. Állítólag kényszeresen rendmániás, olykor introvertált, de elvileg vicces. Vannak dolgok, amiket nem szeret, de a jó musicaleket, a videójátékokat, a misztikus sorozatokat és a bőrcuccokat például igen. Nagyon érdekli a mozgásszínház és a bábszínház kapcsolata. Ez a fúzió inspirálja leginkább, ebben az egybeolvadásban látja a legnagyobb kihívást és szakmai kiteljesedést. "2015 óta vagyok a Békéscsabai Napsugár Bábszínház állandó tagja. A bábjátékkal legelőször 2013-ban, az I. Bábos Drámaíró Versenyen találkoztam, mint színész. Mivel hagyományos színházi közegből érkeztem, újszerűen hatott rám és izgalmas volt megtapasztalni, hogy mennyire absztrakt gondolkodás, mennyi kreativitás és milyen összetett felépítés jellemzi a bábszínházi alkotói munkát. A Békéscsabai Napsugár Bábszínház vezetőségének köszönhetően újabb és újabb lehetőséget kaptam, hogy kipróbáljam magamat a bábjáték különböző stílusaiban. Innentől egyenes út vezetett számomra a bábművészet felé. 2015-ben a Békéscsabai Napsugár Bábszínház társulatához szerződtem. Olyan űr töltődött be az életemben, ami mindig jelen volt, de nem tudtam magam sem, hogy mi az. Idővel rá kellett jönnöm, hogy az alkatom túlságosan behatárol színészként hagyományos színházi előadásokban" - fogalmaz a színész, hozzátéve: annak a lehetősége, hogy bábszínpadon bármi lehet, valamint az a fajta művészi szabadság és az a folyamatos, komplex összművészet, ami egy bábszínházi előadás megszületésekor jelen van, kivételes és mámoros. Ez az, ami igazán feltölti a munka során.
A 28 éves Horgas Ráhel udapesten született, majd miután diplomát szerzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem Bábszínész szakán, 2022-ben Kecskemétre költözött, hogy a Ciróka Bábszínházban kezdhesse a pályát, mint társulati tag. Egyre közelebb került hozzá a báb műfaja, mert úgy érzi és tapasztalja, hogy rengeteg érdekes és színes rétege van, ő pedig szeret felfedezni.
Lendváczky Zoltán 2008-ban végzett a Színház és - Filmműveszeti Egyetem bábszínész szakán. Gyerekkorától vonzódik a film világához, ezért már jó korán elképzelte, hogy filmszínész lesz. "Rajongtam a moziért és a filmekért. Miután felmehettem a vetítőbe még jobban elvarázsolódtam. Aztán jóval később a színház közelébe kerültem, egyszerűen vonzott a dolog. Megfordultam kisebb és nagyobb társulatokban, mígnem az egyikben, kezembe került egy báb. Fodor Tamás a Stúdió K akkori vezetője, a színházi élet megkerülhetetlen mestere, ikonja adta a kezembe. Azóta is hálás vagyok neki, hogy megismertette velem ezt a műfajt, ami olyan színes, gazdag spektruma a színpadi gondolkodásnak, kísérletezésnek az egyéni vízióknak, és kitűnő alkotóknak, ami nélkül nem érdemes értékes, érvényes, korszerű és izgalmas színházat csinálni" - vallja a színész.
Rácz Mihályt Szeged kellős közepén pottyantotta le a gólya, erre a földgolyóra. "Aztán nőttem, játszottam, cseperedtem, amit úgy éreztem megszerettem. Ilyen volt a színház is, gondoltam, -be kéne ezt biflázni. Cegléd tanoda, három évem oda. Suli végén Kövér Béla Bábszínházba, na itt szerettem a bábozásba. Jó pár év telt itt szerelemben, ezért is mentem el az egyetemre. Na jó, ez csak főiskola, de nem vagyok a rím faragók felső foka. Marosvásárhely a hely hol ezt elvégeztem, visszajöttem, de nem végeztem. Egy évtized, sőt már régebb óta, hogy itt vagyok, örülök bábszínház, hogy benned dolgozhatok!" - írja a művész.
Soós Emőke egy anekdotával kezdi bemutatkozását:
"– Mi leszeeeel, bábszínééész? Olyan kis hülyéskedős a gyerekeknek? – röhögött fel egy ismerősöm és tartotta fel a kezét, mint egy igazi bábos, akinek már régen járt bábu a kezében. És igen, az lettem. Nem is sejtettem, mikor gyermekkoromban a székelyudvarhelyi pionírházban Torkos Jancsi koreográfiáját és dalát adtam elő a bábszakkörös társaimnak, hogy később ez lesz a foglalkozásom, ebből fogok úgy ahogy megélni" - vallja. Épp 2023-ban volt 25 éve, hogy Emőke találkozott a művészi bábjáték világával. Azóta is hisz a bábu és a közösség erejében. Volt idő, amikor úgy érezte, eljött az „ittavégefusselvéle”, de a Nagy Bábjátékos újra megerősítette a zsinórját és lám, ismét mókázhat, dalolhat kedvére, az idők végezetéig.
3. csapat
A harmadik csapat tagja a 29 éves Szekeres Máté, aki két éve szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Egyetem bábszínész szakán. Pályáját a Ciróka Bábszínház társulati tagjaként kezdte. A véletlen szülte, hogy színházzal kezdett foglalkozni, mint ahogy az is a véletlenek sorozatának az eredménye, hogy a bábszínház szerelmese lett. Számára a bábműfaj egy végtelen asszociációs labirintus, amiben szeret csapatban, vagy akár egyedül is eltévedni.
Nikodémusz Hajnalkára a jógázó békaként emlékezhetünk a gomba alól, és Jeremiásként a hóemberként, valamint Lola malacként és Fiametta kisasszony dadájaként láthattuk már, vagy akár Pinokkióként is. "Már sok- sok éve játszom veletek, és nektek, lehet, hogy már a szüleitek is kalandoztak velem a mesék világában, és remélem még a ti gyerekeiteket is szórakoztathatom még. Nagyon szeretem Szegedet, a Tiszát, a házakat, tereket… Itt születtem, nőtem fel alapítottam családot, született három lányom. De amióta először beléptem a bábszínházba elvarázsolt, azóta két családom van, a bábosok, és ti is kedves közönség! Remélem hamarosan újra találkozunk, és együtt élünk át új kalandokat a bábszínház csapatával új vizeken. Tehát kalandra és mesére fel!!" írja a művész.
Presits Tamás egy Balaton közeli kisvárosban, a Szent György-hegytől körülbelül 5 kilométerre született, abban az évben, amikor a Japánok kitalálták a ‘Hello Kitty’ macskát. Saját bevallása szerint ő maga is macskaféle, míg kínai horoszkópja szerint Fa-Tigris. A Fa-Tigris szeret játszani, szeret szerepelni, szeret a középpontban lenni. Az ‘aszcendense’ is Oroszlán, „az is egy macska, csak egy kicsit nagyobbacska” – írja „Rímhányó”. Tűzhányó teremtette a Tanúhegyeket is, ahol született, és ahol szőlőt művelhetett nagyapjával, édesapjával a Szent György-hegyen, a bazaltorgonák alatt. "Bennem is ég a tűz, hömpölyög a láva, de akkor még nem sejtettem, hogy az életem egészen más lesz, mint a környezetemben élőké. Budapestre kerültem, a Nemzeti Színházhoz, ma Pesti Magyar Színháznak hívják. Ott lettem színész. Hosszú „szakmai út” vezetett Szegedre. Feleségem vezetett be a bábszínház rejtelmeibe, néztem az előadásokat, eljutottam néhány bábfesztiválra, és annyira megtetszett, hogy 2016 tavaszán felvételt nyertem ebbe az intézménybe. Rajongok a bábokért, imádok gyerekeknek játszani, és nem is gondoltam prózai színészként, hogy ennyire csodálatos és sokrétű kihívás bábokkal és tárgyakkal modellezni világunkat és az érzéseinket. Egy újabb tudással gazdagodtam, még mindig játszom felnőtt prózai és zenés színházat, de már másképp! A bábozás megtanított precízebbnek, lényegre törőbbnek és alázatosabbnak lenni. Visszahat az életemre is. Kisebbik lányom már Szegeden született. Neki is sokat bábozom. Ő is egy macska: Oroszlán." - olvasható bemutatkozásában.
Czumbil Emőke nagyon szeret csodát teremteni. "Emlékszem, kisgyerekként, mikor megtudtam a Mikulás meg az Angyal mibenlétét, cseppet padlóra kerültem. Aztán jött az első karácsony, amikor már én is angyalkodhattam, és a szüleimmel együtt varázsolhattam a kistestvéremnek – imádtam azt az időszakot, amikor ő még nem látott be a színfalak mögé, csak tiszta szívvel elmerült a megteremtett pillanatban. Ma már a gyermekeim arcán láthatom viszont ezt a fajta, semmihez sem hasonlítható örömöt, és ezért végtelenül hálás vagyok a Jóistennek, mint ahogy azért is, hogy Ő már a felvételin tudta, amit akkor én még nem, hogy a bábszínház nagyon hasonlít a karácsonyra. Az alaphelyzet ugyan az: a csodát csak hittel lehet megélni; ezért is szeretem azokat a bábszínházi formákat, amiben eltűnik a mozgató. Jól esik belemerülni a próbafolyamatba, kiszámolni, lemérni, technikailag kitalálni, előre összekacsintani, hogy na itt majd biztos le fog esni az álluk a csodálkozástól. És ha szerencsénk van, akkor a teremtett világ önálló életre kel, hogy nekünk is leeshessen az állunk a csodálkozástól" - fogalmaz a színész.
Gyarmati Éva Miskolcon született, Balatonlellén nőtt föl, Kaposvárra járt gimnáziumba, azután évekig Budapesten élt, majd a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen diplomázott, ezt követően pedig Békéscsabára költözött – 2017 szeptembere óta él itt és dolgozik a Napsugár Bábszínházban. "Nem készültem bábszínésznek, mégis így hozta a sors, és ez egy rendkívül izgalmas kihívás számomra. Bár az egyetemen érintőlegesen már találkoztam a bábszínház műfajával, igazán a Napsugaras próbafolyamatok és előadások alkalmával lett lehetőségem megismerni ezt a csoda-világot és elmélyedni titkaiban" - vallja. Legelső bábja egy kismanó volt, akit Takknak hívnak, és aki a Csíkos csoda című babaelőadásban szerepel. "Szeretem, hogy itt minden nap lehet valami újat tanulni, szeretem, hogy fel tudok nézni tehetséges kollégáimra, akikkel a magánéletben is szívesen töltjük együtt az időt, szeretem, hogy gyerekeknek adhatunk örömöt, nevetést, élményt a munkánkkal, szeretem a családias légkört és a vidám hangulatot, ami a Bábszínházban uralkodik" - teszi hozzá a színész, megjegyezve, hogy bár minden eddigi munkájában talált olyan dolgot, amit élvezett és értékelt, a legkedvesebb számára mégis A helység kalapácsa, a Vadhattyúk, a Pán Péter, a Léghajó a Bodza utcában, a Hétszínvirág, valamint a Paprika Jancsi.
