Az értékelés szerint a Békés Megyei Kereskedelmi Kamara újszerű eszközzel nevezett, új szemléletet képviselt a pályaorientációban. Többek között erről beszélgetett Mészárosné Szabó Annával, a Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési osztályvezetőjével Csiffáry Zsuzsanna műsorvezető.
– Mennyire alkalmas ez a kisfilm a diákok motiválására? Illetve születtek-e még hasonló kisfilmek?
– Mindenképpen valami új eszközt kerestünk, hiszen a mai fiatalok ingerküszöbét nagyon nehéz átlépni. Főleg úgy, hogy mindig 3 lépéssel előttünk vannak, ami a technikai, informatikai tudást illeti. Tehát semmiképpen nem akartunk valami prospektus-szerű, kézbe vehető dolgot adni nekik. Úgy gondoltuk, hogy segítségül hívjuk a humort: amiből a mostani helyzetben nagyon kevés van. A humor segítségével szerettünk volna rávilágítani olyan sztereotip dolgokra, olyan beidegződésekre, amelyek tévútra viszik a fiatalokat a szakmák tanulását illetően is. Illetve a továbbtanulási döntésüket illetően is, amelyeket sokszor olyan motívumok mentén hoznak meg, amelyek nem tudatosak. Például, hogy kevés munkával akarnak sok pénzt keresni. Tehát elkészítettünk 15 kisfilmet. Ebből a 15 filmből 5 filmben olyan szakmákat mutatunk be, amelyeket a fiatalok vagy egyáltalán nem ismernek, vagy olyan dolgokat társítanak egy-egy szakma mellé, amely nem állja ki a valóság próbáját. És az 5 film mellé pedig 10 olyan filmet készítettünk - mindegyik humoros, rövid - amely egy-egy olyan problémakört dolgoz fel, amely jellemzi az ő pályaorientációs döntésüket. Hárommal pályáztunk, ebből az egyik arról szólt, hogy mit szeretnék. Egy: boldog szeretnék lenni. Általában ezt válaszolják, hogy boldog és gazdag szeretnék lenni a jövőben. És ezt a gazdagságot pedig minél kevesebb munkával szeretném elérni - vallják. És ezt a 3 filmet, ahogy elhangzott a felvezetőben, a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara Szakképzési Díj 2021 pályázatára nyújtottuk be. Eljutottunk egészen a legvégső próbáig, a döntőig, és így jelöltek lettünk. Jelöltek maradtunk, nem nyertük el a díjat, hanem csak a jelöltségig jutottunk.
– Picit eltekintve a kisfilmektől, mire számíthatnak azok a diákok, akik duális képzésben vesznek részt?
– Arra számíthatnak, hogy egy teljesen új rendszerbe csöppennek. Egy teljesen új, az úgynevezett szakképzési reformnak az első évét éljük. Annak minden újszerűségével és minden aktualitásával. Például a múlt hónapban születtek meg az első szakképzési munkaszerződések, amelyek ennek a rendszernek a legfőbb indikátorai. Tehát fel kell készülni a fiataloknak arra, hogy furcsa vagy nem furcsa, munkavállalónak jönnek a duális képzésbe. Ha felvállalják a duális képzést, illetve találunk nekik a gazdaságban olyan vállalati partnert, aki képes és akar tanulókkal foglalkozni, akkor ők ott mint munkavállaló fognak föllépni. Ez az egyik legfontosabb. A másik az, hogy ágazati alapvizsgát kell tennie mindenkinek, aki a szakképzésbe érkezik. Hiszen először nem a szakmáját tanulja, hanem egy szélesebb alapozásba csöppen bele. Tehát nem kőművesnek jön, hanem először építőipari ágazati alapismereteket tanul. Ez nagyon fontos különbség az előző rendszerhez képest. Illetve az, hogy egy teljesen új intézményrendszerbe, intézménytípus-rendszerbe érkeznek a fiatalok. Technikumba, illetve szakképzőiskolába. Minden új, így jó, ha mindenről tájékozódnak.
– A másik fontos lehetőség a szakmaorientáció terén a nyílt napok. Van-e esetleg más eszköz arra nézve, hogy segítsék a pályaválasztás előtt álló diákokat?
– Jelenleg minden beszorult az online térbe. Vannak nyílt napok, de ezek is online módon történnek. Tehát van, aki filmeket gyárt az iskola épületéről, szakoktatókkal, tanárokkal bemutatja az iskolát, bemutatja az ott folyó képzéseket. Más ezt írásban teszi meg az iskola honlapján. Tehát mindenki próbálkozik ezen a csatornán a maximumot kihozni a rendszerből. Természetesen ez nem tudja helyettesíteni a kontakt-megismerést. Tehát ne is várja tőle senki azt, hogy ugyanazt az eredményt adja. Sajnos most ez van. Nyílt nap kontakt módon nem lehet. Ugyanúgy nem lehet a kamaránál például üzemlátogatás, mert semmi nem mehet, csak az online térbe. Tehát mindenki erre van beszorítva. Ehhez viszont mindenhonnan kell befogadókészség. A diákok részéről, hogy fölmenjenek ebbe a térbe, és ne csak rákattintsana, és utána menjenek tovább, hanem meg is nézzék ezeket a tartalmakat. Aki pedig ezeket a tartalmakat csinálja, annak pedig arra kell összpontosítania, hogy olyan eszközökkel, olyan tartalmakkal csinálja ezt meg, hogy fel tudja hívni a fiatalok figyelmét. Ez nagyon nehéz.
– Az eredményeket illetően van-e különbség az általános oktatás, és az online oktatás között? Mik a tapasztalatok?
– Én úgy gondolom, hogy ez egy szükséges rossz. Annál jobb, mintha a gyerekek tényleg nem csinálnának semmit. Tehát azt azért mindenki belátja, hogy online módon nem lehet például hegeszteni vagy tortát sütni. Küszködnek is a vállalkozások. Igyekeznek mindenféle projektmunkát kiadni a fiataloknak. Én arról tudok beszámolni, ami nálunk, a szakmai oktatásban, szakmai gyakorlati oktatásban van, a szakmai gyakorlati oktatás az online térben. Lehet sok mindent csináltatni a gyerekekkel, például süttetni velük tortát. De példánál maradva, hegeszteni nem, mert az ugye balesetveszélyes. Az online oktatás egy helyettesítő eszköz, és úgy is kell kezelni.
– Hogyan tudná motiválni a diákokat és szüleiket, hogy tartsanak ki ebben a jelenlegi helyzetben?
– Itt a vége fele, meg a harmadik hullámban nagyon nehéz motivációs eszközt nyújtani. Talán már látjuk a végét. Talán annyit tudnék tanácsolni, hogy legyenek türelemmel, és fogadják el úgy ezt a helyzetet, ahogy most van. Lehet mondani, hogy jaj de unom, vagy hogy nekem már elegem van, meg hogy most nem akarom ezt csinálni. Ez van. Aki nem áll be abba a sorba, hogy tanuljon, illetve most érdeklődjön ezen a csatornán, az kimarad, lemarad. Tehát lehet sajnáltatni magunkat, meg lehet türelmetlenkedni, csak nem sok értelme van.
