A vastag zoknit azért szeretem, mert otthon nem kell papucsot felvenni, közelebb a padló, ezáltal azonban jobban is kopik. Körülöttem ezzel mindenki tisztában van. A zoknikban az a jó, hogy nem mindig igaz rájuk a drága az olcsó frázis, mert megesik, hogy egy több ezer forintot kóstáló jószágnak lényegesen hamarabb lejárt a szolgálati időtartalma, mint egy fele annyi pénzbe kerülő kis társának.
Továbbá Csiffáry Zsuzsi kollégámmal – aki a 30 darabos ruhatárából akár 150 különböző kollekciót is tud kreálni – a zokni csodákról beszélgettem.
– Érdekes a téma – mondja –, szándékosan még nem is gondolkoztam azon, miért ekkora nagy szám a zokni. Ha jobban belegondolok, akkor arra a következtetésre jutok, hogy a zokni praktikus. Hiszen tél van, télen fázunk, a zokni pedig meleg. De ha tovább gondolkozom, a gyakorlatiasságon túl rengeteg féle zoknit sikerült összegyűjtenünk a családban, és mindig jönnek az újabbnál újabbak. Legyen szó marveles, cica- vagy kutyafej mintáról, sima egyszínűekről, valóban a fa alá kerül egy pár minden évben. Az utóbbiakkal az a gond, hogy bár egy háztartásban ketten vagyunk, valahogy mindig sikerül rosszul párosítani a zoknikat, majd páratlan formában végzik.
Hozzáfűzi, a zoknik kicsi kora óta tetszenek neki, hiszen minden rajzán szeretettel illusztrálja a kiscsizmát és a kandalló fölött lógó és sorakozó, rendszerint piros zoknikat. Ebbe kerültek a Mikulás által hozott finomságok. A rajzai is erről árulkodtak. Akárhányszor gondol a karácsonyi zoknikra, megtelik a szíve csillagporral, ami csak a Pán Péterből ismert Csingilingnek van. Nevezhetjük ezt tündérpornak, ami megszűnteti a gravitációt, a világ által okozott nyomást a lelkekben.
– Adorjánné Kata tanárnőm világított rá arra – folytatja –, hogy a zokninak valóban nagy kultusza van. Ő mesélte, hogy egy népszerű legenda egy megözvegyült apa nevéhez fűződik, aki három lánygyermekkel magára maradt. A lányai akármennyire gyönyörűek voltak, szegénységük miatt lehetetlennek tűnt, hogy férjhez tudja adni őket. Szent Miklós – igen, ő a Mikulás – épp abban a városban járt, ahol ez a család élt, és épp azt hallotta, hogy a helyiek a család nehéz körülményeikről beszélgetnek. Segíteni akart az apának, ezért egy este leereszkedett a kéményen a házukba, és aranytallérokkal töltötte meg a lányok frissen mosott zoknijait, amelyek épp a kandallóra felakasztva száradtak.
***
Az idei szentestei csomagbontáskor azonban mindent kaptam, kivéve azt…
(Nagyon érzékenyen érintett.)
