Még a késő őszi égbolt is meghajolt a kezdeményezés előtt. Bár a nap borús, szeles idővel indult – miközben a szervezők azon izgultak, vajon elered-e az eső –, a készülődés végére kisütött a nap. A Lencsési út mentén elterülő vastag, ropogós, színes falevélszőnyeg és a csodás őszi illatok tökéletes díszletet biztosítottak az idei menetnek.
Bohócok, boszorkányok és a repkedni vágyó pillangLÓ
A tizennégy fős társaság igencsak szedett-vedett, mégis imádnivaló képet festett: bohócok, tökök, boszorkányok, tigris, deszkás, mackómami, lovag és még egy betörőriasztó is útnak indult. A menet legtermetesebb és legkülönlegesebb tagja kétségkívül Tardis, a hatalmas shire ló volt, aki erre a napra a „pillangLÓ” szerepébe bújt. Tardis a közelgő hidegfrontot megérezve néha igencsak meglepő mozdulatokkal próbálta bizonyítani, hogy négy patával is lehet szárnyalni, ám a túrát végül szerencsésen, földközeli üzemmódban teljesítette.
Ezek a lidércek nem ijesztgettek, nem kísértettek, és cukorkát sem kértek. Épp ellenkezőleg: adni jöttek.
Fotó: Gajda János
Meglepett traktoros dobta fel a hangulatot
Az első meglepetésre nem kellett sokat várni. A Fényesi tanyáknál még kevesebb volt a járókelő, ám a gyerekek legnagyobb örömére egy munkáját végző traktoros megállt a nem mindennapi menet láttán. A kis lidércek a hatalmas gép láttán először megszeppentek, de a kíváncsiság hamar felülkerekedett: a sofőrt megajándékozták édességgel és egy szívből jövő jókívánsággal.
Ahogy a csapat haladt előre, úgy bővült a kíséret és a fogadóbizottság is. Voltak, akik a házból szaladtak le vagy az erkélyről integettek, mások a járda túloldaláról jöttek át a találkozásért, sőt akadtak olyanok is, akik útközben csatlakoztak a menethez.
Fotó: Gajda János
205 jókívánság – és az igazi ajándék
Idén a gyerekek egy kilogramm cukorka mellett 205 egyedi, kézzel írt jókívánságot és gondolatot osztogattak szét.
„Akik elolvasták az üzenetüket, sorra azt mondták: mintha pontosan nekik íródott volna” – mesélték a szervezők. Az egyik nagypapa szemébe könnyeket csalt a kapott üzenet, meghatódva mondott köszönetet a figyelmességért.
A túra háromnegyedénél a cukorka teljesen elfogyott, ám ekkor történt a nap legszebb momentuma: a gyerekek pontosan ugyanolyan lelkesedéssel szaladtak tovább a járókelőkhöz, kezükben már csak a kedves gondolatokat hordozó papírokkal. Az emberek pedig ugyanúgy örültek. Kiderült, hogy a legnagyobb ajándék nem az édesség volt, hanem maga a figyelem, a mosoly és a tiszta odafordulás.
Fotó: Gajda János
„Olyan jó volt adni! Holnap is mehetnénk?”
A búcsúzáskor elhangzott mondat tökéletesen összefoglalja a nap szellemét. A Lidércfény program nem csupán egy jelmezes séta Békéscsaba utcáin: megtanítja a gyerekeknek és emlékezteti a felnőtteket arra, hogy a közösség az együtt átélt pillanatokból és az egymásra figyelésből születik.
Világot megváltani talán nem tudunk egyetlen délután alatt, de hogy sokak vasárnapját szebbé tették a békéscsabai jó lidércek, az egészen bizonyos.
Szervezők és résztvevők: Nógrádi Csilla, Tardis és a békéscsabai jó lidércek
