A cigája 2008-tól törvényileg védett őshonos állatfajta hazánkban, megőrzését elsősorban a Körös-Maros Nemzeti Park vállalta fel. A hármas hasznosítású, tehát a teje, húsa és gyapja miatt tartott fajta mintegy 300 évvel ezelőtt került a Kárpát-medencébe Kis-Ázsiából, Moldávia és Románia felől. A cigája rendkívül gyorsan alkalmazkodott az alföldi környezethez és a II. világháborút követően fontossá vált a fajta génmegőrzése.
– A kardoskúti Sóstói Állatartótelepen található a Körös-Maros Nemzeti Park 250 anyajuhból álló szaporító állománya. A génmegőrzés miatt hatalmas odafigyeléssel alakítottuk ki tavaly ősszel az úgynevezett háremeket, amelyeket szeptember elsejétől október 20-áig állítottuk fel. Akkor a cigájából hét hárem volt, és ezek felváltva, délelőtt és délután ötös csoportokban legeltek a legelőkertekben. Ilyenkor szigorúan odafigyelünk arra, hogy a kiválogatott anyák a megfelelő kossal legyenek együtt. Ennek az eredményéhez most érkeztünk el, január végén kezdődött az ellési szezon, amely márciusig eltart. Ilyenkorra egyébként az anyák a téli takarmányozásra vannak állítva, eddig jóformán csak jó minőségű gyepszénát ettek, a bárányozást követően áttérünk a lucerna szénára, aminek nyilván magasabb a fehérje tartalma, így a tejhozam és a bárányok növekedése jobbnak várható – mondta el Lengyel György, a Körös-Maros Nemzeti Park természetvédelmi tájegységvezetője.
A cigája juhoknál az ikerellések gyakoriak, arányuk eléri a 30-40 százalékot. Időnként hármas ikrek is világra jönnek. A bárányok kétnapos korukban chippel ellátott krotáliát kapnak. Az ellést követően az anyjukkal együtt egyedi fogadtatóba kerülnek, ahol 3-5 napot töltenek el. Ezt követően elkülönített istállórészekben falkákat alakítanak ki, amelyek általában 40 anyából és azok szaporulatából állnak. A bárányok három hetes koruktól már gazdasági abrakot és jó minőségű lucernaszénát is kapnak.
A génmegőrzés mellett a juhoknak fontos szerepük van a szikes legelők élővilágának védelmében.
– Ezek az állatok már évszázadokkal ezelőtt alkalmazkodtak az alföldi környezethez és kiválóan tartják karban a szikes legelőinket, ami nagyon fontos az itt fészkelő – sok esetben védett – madárfajoknak is, mivel az élőhelyek természetszerűen csak így tarthatóak fenn – emelte ki Lengyel György.
