– Békés vármegyében nagyon sokan ismerik a Viharsarki Koraszülöttmentő Alapítványt. Ön személy szerint hogyan került kapcsolatba a szervezettel?
– Az alapítvány elnökével, dr. Abdulrahman Abdulrab Mohamed főorvos úrral nagyon régi barátságban vagyok. De van ennél egy sokkal személyesebb és szorosabb kötődésem is: 2016-ban koraszülött ikreim születtek. Abdul főorvos úr volt az, aki a fiúk életét indította, és támogatta az első hetekben.
– Nemrégiben Békés vármegye főispánja önt nevezte ki Békés vármegye koraszülöttjeinek a nagykövetévé. Mit takar ez pontosan?
– Ez egy nagyon unikális dolog. Bármennyire kutattam, nem igazán találtam ehhez hasonló tisztséget az országban. Nagyon megtisztelő, hogy főispán úr rám gondolt ennek a betöltése kapcsán. Május 28-án volt egy "Főzz és Segíts!" elnevezésű jótékonysági rendezvény, a nevezésből befolyó összeget a Viharsarki Koraszülöttmentő Alapítvány javára ajánlottak fel, ez 1,5 millió forint volt. A rendezvény kapcsán adományozta nekem főispán úr ezt a címet. Hogy tartalommal is megtöltsük, ezért július elején fogunk leülni főispán úrral egyeztetni, és egy konkrét cselekvési tervet dolgozunk ki annak érdekében, hogy a Békés vármegyében élő és születendő korababák ellátása komplex legyen, és a lehető legkorszerűbb.
– Pszichiáterként és érintettként is nagyon sok családdal találkozott az elmúlt években, akiknél koraszülött babák érkeztek a családba. Milyen feladata van ilyen körülmények között egy pszichiáternek?
– A koraszülött családokkal nem is teljesen pszichiáteri minőségben szoktam találkozni. Vitathatatlan, hogy ezt az oldalamat is hasznosítom a velük való munka során. A szegedi székhelyű Korábban Érkeztem Alapítvány 2018-ban kezdte meg a munkásságát Békés megyében is. Az ő égiszük alatt kezdtem el sorstárs szülői közösséget kovácsolni Békés megyében. Abdul doktor úr a kezdetektől nagyon pártolta ezt, segítette a munkánkat. Az alapítvány égisze alatt, illetve attól függetlenül is én rendszeresen járok be a koraszülött intenzívosztály anyaszállására, ahol az érintett szülőkkel beszélgetek, megszólítom őket. Megkérdezem, igyekszem felmérni, hogy mik azok a problémák, amivel a koraszülő édesanyáknak nap, mint nap szembenéznek. Nyilván belegyúrva ebbe az a saját tapasztalataimat is, amelyeket 2016-ban szereztem.
– Maga a várandóság ideje tele van kétségekkel, kérdésekkel. Fel lehet-e készülni egy esetleges koraszülésre, kell-e foglalkozni előzetesen ezzel?
– Mióta koraszülő családokkal foglalkozom, édesanyákkal, édesapákkal, ez időről időre bennem is megfogalmazódik. Hogy fel lehet-e készülni rá? Nekem ikerterhességem volt, és az ikerterhesség az alapvetően magában hordozza a koraszülés veszélyét. Szakemberként erre duplán fel kellett volna készüljek, de megmondom őszintén, hogy bár az eszemmel tudtam, mi vár rám, érzelmileg erre nem igazán tudtam felkészülni. Másoknál is sokszor ezt tapasztalom. Alapvetően a veszélyeztetett várandósokat megszólítottuk korábban is, törekszem rá, hogy ők is információt kaphassanak. De arra azért mindig hangsúlyt fektetek, hogy ez soha ne legyen riogatás, ne legyen valamiféle vészjósló találkozás. Egy segítő beszélgetés jó alapja lehet annak, hogyha valakinek a terhessége mégiscsak koraszüléssel végződik, akkor utána a koraszülött intenzív osztályon már mint ismerősök tudjunk tovább beszélgetni, és gondolkodni abban, hogy mi lenne a legjobb segítség a családnak.
– A koraszülés merőben más lehet, mint amikor pont időben szül valaki. Ezt nehéz lehet feldolgozni esetleges a szülőknek, hiszen nem egy ilyen indulásra számítanak.
– A koraszülések nagy része császármetszéssel történik. Sokszor erre sincsenek felkészülve a családok, illetve a szülést követő szeparációra sem. Az éretlen koraszülöttet szinte azonnal elválasztják az édesanyjától, és koraszülött intenzív centrumba helyezik el. A gyulai családok abból a szempontból előnyt élveznek, hogy Gyulán van koraszülött intenzív centrum. De egy messzebbről érkező család esetében ez is problémát jelent. Ha például egy édesanya Orosházán szül, akkor ő napokig távol lesz a koraszülöttjétől, és ezek nagyon traumatikus lenyomatokat tudnak hagyni. Sokszor évekig cipelik magukkal ezeket az átélt traumákat a családok.
– Vannak-e erre utaló jelek, amelyekből felismerhetjük, hogy valahol elakadás van, valamit nem sikerült feldolgozni?
– Alapvetően igen. Szeretném, ha innentől kezdve Békés megyében ez nagyon lecsökkenne, és megkapnák a megfelelő segítséget azok, akiknél valami feldolgozatlanul maradt. Sokszor látjuk, hogy például amikor a gyermek először kezd közösségben szocializálódni, akkor bizony nagyon nehézkes a leválás. A szülők részéről egyfajta túlféltés jellemző, vagy egy folyamatos önvádlás. Annak az érzése, hogy nem képes a koraszülött ellátására. Lehet speciális az anya-gyerek kapcsolat is. Koraszülöttet nevelő családoknál halmozottan tapasztaljuk azt a fajta anyai szorongást, hogy elég jó szülő vagyok-e.
– A gyakorlatban hogyan lehet ezt a feszültséget, ezt a szorongást oldani?
– Egy nagyon egyszerű módszer van arra, hogy elinduljon a változás. Beszélni kell róla. A koraszülött családok körül hosszú évekig nagyon nagy volt a csend, mert egy koraszülő anya és apa úgy érezte, neki tűrnie kell. A legfontosabb az, hogy a gyermeke erősödjön, fejlődjön, minél hamarabb hazakerüljön a koraszülött osztályról. Egyszerűen nincs ideje, és nincs lehetősége arra, hogy önmagával foglalkozzon. Hogy azzal foglalkozzon, ő hogyan éli meg a történteket. Ezek bizony lenyomatot hagynak, ezeket fel kell oldani, erről lehet beszélni. Ha tudunk egy olyan teret teremteni, ahol ezekről az érzésekről, gondolatokról őszintén lehet beszélni, akkor az már fél gyógyulás.
– Sokszor halljuk, hogy egy gyerek olyan családban érzi jól magát, ahol a szülők is rendben vannak. Munkájuk során mekkora igény van arra, hogy a szülők közösségét is ápolják, hogy ők találkozzanak egymással?
– Erre hatalmas energiát kell fordítani. A sorstárs segítés, a sorstárs közösség az, ahol igazán meg lehet nyílni. Ahol úgy lehet beszélni a koraszülöttség kapcsán átélt érzelmekről, hogy a másik tudja, mire gondolunk. Ez egy nagyon megerősítő élmény tud lenni az érintett családoknak. Ebben egyébként a Viharsarki Koraszülöttmentő Alapítvány is nagy szerepet vállal. Mindannyiszor, amikor közösségi rendezvényeket szervez, amikor olyan események szervezését vállalja magára, ahol koraszülő családok találkozhatnak egymással, és megoszthatják a tapasztalataikat.
– A nyáron Kora PICnik szerveznek. Ez pontosan mikor, hol történik majd, és milyen programok várhatók?
– Már hagyomány a gyulai nyárban a júniusi Kora PICnik. Július 1-jén 9 órától a kastély előtti parkban lesz a rendezvény, gyermekprogramokkal, kézműves programokkal, arcfestéssel. Itt a mi, koraszülő családok ismerkedhetünk egymással, beszélgethetünk. Megcsodálhatjuk, hogy milyen szépen fejlődnek a gyerekek, és milyen jól érzik magukat.
– Hogyan látja? Jelenleg mire van leginkább szükség a koraszülött ellátás területén?
– A tárgyi feltételeket mindig lehet és kell is fejleszteni. A viharsarki koraszülött mentőautónak mennie kell, működnie kell. Mert ez olyan nagy előnyt jelent a megyében, a Viharsarokban született koraszülött babáknak, ami más módon nem pótolható. Körülbelül 2-3 millió forint a havi fenntartása a koraszülött mentőautónak, ebben mindig számítunk támogatásra. Emellett azt gondolom, ha egy jó sorstárs közösség tud kialakulni a megyében – ami egyébként folyamatban van – az segítség lehet. Vannak olyan koraszülő családok, akik igenis tartják a kapcsolatot, és összefogják a környezetükben élő koraszülő családokat. Ez mindenképpen hasznos lehet a gyerekek fejlődése szempontjából is, és a családok boldog élete szempontjából is.
– Manapság több szó esik a koraszülöttekről, és a koraszülötteket támogató szervezetekről, mint régen. Ez mennyire lehet segítség az érintett családoknak?
– A tapasztalatom az, hogy nagyon nagy segítség. Még akkor is, ha rögtön a koraszülés eseménye után egy-egy család nehezebben nyílik meg. Azt gondolom, fontos, hogy tudják, ha készen állnak arra, hogy segítséget kapjanak, akkor van hova fordulni. Egyre nagyobb számban alakulnak ilyen civil szervezetek, ez nagyon örvendetes, hiszen Magyarországon körülbelül minden tizedik újszülött korábban érkezik a vártnál.
