A háromnapos rendezvényen nyomkövetésben, engedelmességben és őrző-védő feladatokban mérik össze tudásukat a sportkutyák és felvezetőik.
Az IGP tulajdonképpen három különböző területből áll. A nyomkövetés során – amely egy szántón zajlik – a kutyának egy ember által lefektetett, több száz lépés hosszúságú nyomot kell követnie, miközben az útvonalon elhelyezett tárgyakat is jeleznie kell. Ez nem az a műfaj, ahol a kutya csak úgy szimatolgat egy kicsit, aztán hazamegy ebédelni. A nyomnak akár másfél órát is hűlnie kell, mielőtt az állat munkához láthat. Az engedelmességi feladatokban a gazdával való együttműködés kerül előtérbe, az őrző-védelem pedig a verseny leglátványosabb része: itt aztán van futás, lendület, ugatás és komoly koncentráció.
Hajkóné Gyebnár Katalin – Fotó: Such Tamás / behir.hu
A nemzetközi versenyre román induló is érkezett, a mezőnyben pedig a sportág komoly tapasztalattal rendelkező képviselői mellett olyanok is akadnak, akik most először próbálják ki magukat éles versenykörülmények között. A mezőberényi Hajkóné Gyebnár Katalin első alkalommal indult ilyen rangos versenyen. Hároméves kutyájával IGP3-as kategóriában nevezett, ami már a legmagasabb szintet jelenti.
– A felkészülésünk meglehetősen időigényes: naponta kétszer tréningezünk, reggel még a munka előtt, délután pedig ismét előkerülnek a gyakorlófeladatok – mesélte.
Katalin számára azonban éppen ez jelenti a kikapcsolódást. Mint fogalmazott, a kutyázás során teljesen ki tud kapcsolni, hiszen ilyenkor csak a feladatokra, a társára és saját magára koncentrál. Az első két ágazaton már túl voltak, amikor beszélgettünk: engedelmességben 90, őrző-védelemben 80 pontot szereztek. Azt mondta, már önmagában hatalmas megtiszteltetés számára, hogy ilyen mezőnyben indulhatott.
Szurkolókból nem volt hiány – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Károly János, a Szarvasi Sportkutyás Egyesület vezetője mintegy harminc éve foglalkozik kutyakiképzéssel. – A német vezényszavak használatának komoly hagyománya van a sportágban, hiszen Németország tekinthető az IGP egyik központjának. A nemzetközi versenyeken pedig nagy segítség, ha a bírók és a versenyzők ugyanazokat a vezényszavakat ismerik – fűzte hozzá.
János számára egyébként a versenyzés elsősorban hobbi, nem az eredményhajszolásról szól. Úgy véli, már az is komoly teljesítmény, ha egy kutyával mindhárom ágazatban sikerül tisztességes munkát bemutatni.
A verseny egyik szervezője, Lipták Tímea szerint az esemény sikerének titka a baráti légkörben, a jó hangulatban és a versenyzők bizalmában keresendő. Évről évre többen csatlakoznak hozzájuk, a rendezvény pedig fokozatosan egyre rangosabb eseménnyé nőtte ki magát.
Galéria
– Egy ilyen szintű kutyás teljesítményhez általában négy év felkészülés szükséges, bár természetesen akadnak kivételes adottságú kutyák és felvezetők is. A technikai tudás mellett azonban legalább ennyire fontos, hogy kialakuljon az a bizalmi kapcsolat, amely nélkül nem működhet igazán jól a közös munka – jegyzete meg.
És talán ez a rendezvény legfontosabb üzenete is. A munkakutyázás ma már egészen másról szól, mint amit a régi történetekből ismerünk. Nem a félelemre, nem a kényszerre, hanem a következetes munkára, a megfelelő képzésre és az állat jólétére épül. A kutya nem egy négylábú szerszám, hanem társ, akivel a gazdának együtt kell fejlődnie.
A Bátonyi Gábor Emlékverseny így egyszerre szól sportról, szakmai tapasztalatcseréről, barátságról és emlékezésről. A jaminai pályán vasárnapig még számos feladat vár a versenyzőkre, de egy dolog már most látszik: a jó kutyás teljesítményhez nem elég a jó orr, az erős fogás vagy a pontos vezényszó. Kell hozzá egy ember is, aki mögötte áll. És persze egy kutya, aki hisz benne.
(Egyébként meg a Jamina épp Gyulán focizik.)
