Ismét előkerült a Sebes-Körösből új halfajunk, a bihari márna

A tudomány előtt korábban ismeretlen, tavaly januárjában leírt új halfaj, a kizárólag Körös-vízrendszerben honos bihari márna (Barbus biharicus) egy újabb példánya került elő a minap Békés megye északi határrészén, a Sebes-Körösből. Ezzel ismét fókuszba kerültek a Körösök azon egyedülálló ökológiai értékei, amelyek egészen napjainkig fennmaradhattak.

Június 26-án, hétfőn a Hortobágyi Nemzeti Park természetvédelmi őrei tettek látogatást Békés megye északkeleti régiójában, ahol a Sebes-Körös országhatárhoz közeli felső szakaszán kihelyezett szakmai továbbképzés keretében  halfaunisztikai vizsgálaton vehettek részt Sallai Zoltán halkutató közreműködésével és iránymutatásaival.

Fotó: Tószögi György

 

 

Fotó: Tószögi György

 

 

A számos vizsgálati helyszínt – Berettyó folyó, Ér-patak, mocsaras területek – felölelő nap utolsó állomásaként a neves halkutató a Sebes-Körösön, a Körösnagyharsánynál lévő biharugrai fenékgátnál és Körösszakálnál, a hídnál végzett monitoring jellegű halfauna felmérést. Az elektromos halászgéppel történő terepi analízis eredményeként több olyan halfaj egyede is közszemlére kerülhetett, amelyek kiválóan reprezentálják a Sebes-Körös hazai felső szakaszának egyedi és gazdag fajállományát.

A térség horgászai által is jól ismert halak, mint a paduc, a balin, a domolykó, a (rózsás) márna mellett a Békés megyei folyók kevésbé közismert fajai is felbukkantak, így a még nászruhában pompázó szilvaorrú keszeg, a védett sujtásos küsz és a tarka küllemű bolgár csík valóban unikális elemeit adták a bemutatónak.

A szakmai halas tréning koronáját azonban kétségkívül a bihari márna egy közel kifejlett példánya jelentette, beváltva Sallai Zoltán reményeit, miszerint a kollégáknak „testközelből” mutathatja be a Körösök egészen közelmúltig rejtve maradó bennszülött halának különlegességeit.

Fotó: Tószögi György

 

 

A bihari márna (alul) egy kifejlett példánya – Fotó: Tószögi György

 

 

Fotó: Tószögi György

 

 

Bolgár csík – Fotó: Tószögi György

 

 

Szilvaorrú keszeg – Fotó: Tószögi György

 

 

Sujtásos küsz – Fotó: Tószögi György

 

 

Mint mondta, a szakmabeliek korábban is tudták, hogy a horgászhalként kedvelt márna mellett a Körös vízrendszerében is él egy apró termetű másik márna faj, de bő másfél évszázadon át úgy vélték, hogy az nem más, mint az 1852-ben leírt Petényi-márna (Barbus petenyi). Az is ismert, hogy a Kárpát-medence északi részén egy másik faj, a kárpáti márna (Barbus carpathicus) honos, míg a délebbi területeken egy harmadik faj él, a balkáni márna (Barbus balcanicus).

A kárpáti és a Petényi-márna annyira hasonlít egymáshoz, hogy külső szemrevételezéssel nem különböztethető meg biztonsággal, ezért a magyarországi állományok genetikai azonosításának szükségessége már a Magyar Haltani Társaság 2010-es konferenciáján fölmerült. Ehhez azonban – a vizsgálatok jelentős eszköz-, anyag- és szakemberigénye miatt – egy több intézmény kutatóit magában foglaló csoport összehangolt munkája kellett. Ennek a kutatási programnak lett az eredménye, hogy a Körös vízrendszeréből az előzetesen feltételezhető két faj helyett egy eddig ismeretlen harmadik került elő, így természeti értékeink sora egy újabb endemikus, azaz bennszülött fajjal gyarapodott.

Sallai Zoltán halkutató összegzésként kihangsúlyozta, hogy amint a mostani vizsgálatok is igazolják, a térség folyói, kisebb-nagyobb élővizei olyan tudományos-természeti értékekkel bírnak, amelyek nem csupán az élőhelyek minél komplexebb védelmének megteremtését indokolják a jövőben, hanem az ökológiai célú állapotfejlesztések szükségességét is.

Megosztás:

Címke: , , ,