A kézműves rendezvények nem állnak távol a múzeumtól, az idei évben ugyanakkor megszaporodtak ezek a lehetőségek.
A kézműves délutánon Szojka Patronella segített a gyermekeknek, átadva a hagyományos írókás tojásfestés csínját-bínját. Emellet megmutatta, hogyan lehet tojástartóból újrahasznosítással húsvéti asztali dekorációt készíteni.
Az érkező családok között eg nagymama is mesélt a húsvéti szokásaikról. Elmesélte, hogy ők a húsvétot gyakran a hegyekben töltötték, szűk családi körben és náluk leginkább az ételekben mutatkozik meg a húsvéti ünnepkör hagyománya. Unokája arról beszélt, hogy az anyukájával minden hasonló kézműves rendezvényen részt vesznek.
Az egyik anyuka két gyermekével érkezett a foglalkozásra. Mint mondta, szeretnek Békéscsabán járni, mert itt mindig több a program, mint lakóhelyükön. A kisfia elmesélte, hogy meg szokta locsolni a lányokat a családban, valamint előadta tavalyi, lényegre törő locsolóversét is:
„Ádi vagyok, nagyon laza.
Locsoljak, vagy húzzak haza?”
Beszélgetésünk végén arra jutottunk, hogy legtöbben már csak az ehhez hasonló rövid verseket szeretik megtanulni, de vannak még olyan hölgyek akik elvárják a hosszabb költeményeket.
Galéria
