A piac lángososai is örülnek, hogy a székelykapu, a Pozsonyi kifli, a füredi Anna-bál, és a höveji csipke mellett a szakmájuk terméke, a lángos is helyett kapott az újdonsült hungarikumok között.
A lángossütők mindannyian készítenek a hagyományostól a különlegesig mindenféle lángost. Ami például most dívik, az az édes túrós és a mogyorókrémes, bár ezek inkább a gyerekek kedvencei. Legtöbben még mindig a jól megszokott sajtos-tejfölös lángost eszik, egy kis fokhagymával. A legtöbben a piacnapon járnak ezekbe a büfékbe, de a többi nap is elég zsúfolt, ahogy mondták a piacon dolgozó büfések.
Az egyik büfé dolgozói azt mondták, hogy a lángos népszerűsége azért töretlen, mert a változatok és a sok lehetséges feltét miatt mindenki megtalálja a neki tetszőt. Kiemelték, hogy a puhább lángost, azaz a „fogbarátabb” verziót szeretik jobban az emberek. Amikor azt kérdeztem, hogy milyen érdekes kérések vannak, akkor a kolbászos-káposztás lángost emelték ki. Mostmár csak az a rejtély, hogy ezt ugyanaz az ember kérte, vagy sem.
Az egyik helyen betekintést kaptam, a lángoskészítésbe is. Miközben ott voltam elmesélték, hogy van olyan törzsvendégük, aki a tizenegy éve működő lángosozójukba minden nap, töretlenül jár falatozni. Azt is mondták, hogy a külföldi turistákkal gyakran kipróbáltatják a lángost, és többnyire mosollyal reagálnak az ízére, és a magyar szavak ismerete nélkül leginkább egy felemelt hüvelykujjal jelzik tetszésüket. Ami viszont a gasztro-kaland csúcsa, hogy hoznak nekik különféle csokikat, és megkérik őket, hogy süssék bele a lángos tésztájába.
Azt is elmesélték, hogy vannak napok, amikor a kígyózó sorok miatt egy pillanatnyi idejük nincsen lassítani, de hozzátették, hogy ennek a munkának ez is a szépsége. Miközben hallgattam a büfés sztorikat betoppant egy román úr, aki próbálkozva a magyar nyelvvel kért egy sajtos-kolbászos lángost, majd ott el is fogyasztotta. Tetszését a mosolya árulta el.
A vásárlók között egy kedves párral is szóba elegyedtem. Ők két külön helyről rendeltek és vittek lángost a lányuknak is. – Senki ne maradjon ki a jóból – tették hozzá. Elmesélték, hogy egyik barátjuk Japánban nyitott lángosozót. A magyar ételt kínáló büfé olyan sok japán vendéget vonzott, hogy már a harmadikat nyitják egy éven belül. Az első lángosokat még a pár segített kisütni a japán-magyar büfében, de az első nehézségek után hamar fellendült az üzlet.
A japán lángososról képet is kaptunk:
Így hát kiderült, hogy a lángos, ez a megmaradt kenyértésztából született, hosszú történelemmel bíró lepény, megérdemelte a Hungarikum Bizottság döntését. A lángosokat megkóstoltam, és elégedetten tértem haza.
Galéria
