Gyakran belefutok ilyen vagy hasonló helyzetekbe, ezek néha furán jönnek ki, de nem érzem bántónak, legfeljebb megmosolyogtatnak. Ilyenkor konstatálom, hogy egy: a hangom fiatal; kettő: így az ötvenes éveim legvégén jó esetben csak fiatalos lehetek, és legfeljebb lélekben fiatal.
Érdekes dolog ez. A nyelvtörténészek szerint a magázódás csak pár száz éve része az életünknek, és úgy tűnik, hogy lassan kezdi elveszíteni az eredeti funkcióját. Korábban részben azt volt hivatott jelezni, hogy a beszélgetésben résztvevők milyen kapcsolatban állnak egymással: közeli vagy távoli kötelék fűzi-e össze őket; alá- fölérendeltségi viszonyban vannak-e és így tovább.
Illett tudni, hogy a nő és férfi kapcsolatában a nő; azonos neműek között az idősebb, üzleti, munkahelyi hierarchia esetén pedig a magasabb beosztásban lévő jogosult kezdeményezni a tegeződést – de nem muszáj élnie ezzel a gesztussal, akár élethosszig is maradhat a magázás.
Családonként eltérő volt és lehet ma is a tegeződéshez és magázódáshoz való viszonyulás. Gyerekként én például magáztam a nagymamámat, magáztam az édesapám testvéreit, magáztam a szomszédunkban élő felnőtteket, de tegeztem a szüleimet és tegeztem az édesanyám testvérét – ahogy akkor tanították és engedték. Aztán később a gyermekeimnek már a nagymamám is megengedte, hogy tegezzék, én viszont továbbra is magáztam.
Ilyen keretek között felnőve magától értetődő volt, hogy a nálam idősebbeknek a magázódással is megadtam és megadom a kellő tiszteletet, természetes módon használva az udvariassági formulákat. Ez úgy belém ivódott, hogy eszembe sem jutna tegezésre váltani, ha bemegyek például egy békéscsabai üzletbe, vagy a hivatalba, még akkor sem, ha az eladó vagy az ügyintéző láthatóan jóval fiatalabb nálam. Közben pedig számos alkalommal ajánlottam fel a tegezést az engem magázóknak, ha úgy éreztem, hogy ez egyikünket sem feszélyezne.
Elfogadom, hogy ma már nincs olyan súlya a magázásnak, ennek a formulának, mint évtizedekkel ezelőtt. Elfogadom, hogy tegeződve viszonyulnak hozzám egyes szolgáltatók, hogy a futár alapból tegezve szól hozzám, és persze elfogadom azt is, hogy a közösségi oldalakon gyakorlatilag nem létezik magázódás – mindemellett természetesen tegező formában is elvárható a másik tisztelete…
Ugyanakkor én nem dobnám sutba a tisztelet sugalló magázódást. Ön hogy van ezzel?
