Nemrégiben Kovács Józseffel, ezúttal Horváthné Szalai Angelikával beszélgettünk.
A dévaványai származású tanárnő a helyi általános iskola elvégzése után a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumba tanult. A gimis évek alatt MÁV-koleszos volt; ez a későbbiekben egy fontos momentum. Az érettségit követően, 1990-ben a szegedi Juhász Gyula magyar-művelődésszervező szakos hallgatója volt. A következő tanévtől a JATE történelem szakára is felvételt nyert.
Közben megházasodott, férje Horváth Csaba szintén a szegedi egyetem hallgatója volt (jelenleg az Andrássy gimi történelem-földrajz szakos tanára), majd megszületett az első gyermekük. Angelika először a művelődésszervezői, majd a történelem tanári diplomáját szerezte meg, és 1996-ban hazaköltöztek Csabára tanítani.
– Kezdetben a Ruhaipari Szakközépiskola kollégiumában voltam nevelőtanár, amely egy kicsit olyan volt, mint a MÁV-kolesz – meséli. – Viszonylag kis intézmény volt, így könnyebb volt egy-egy diákkal foglalkozni, könnyebb volt motiválni, programokba bevonni őket. 2001-ben megszületett a második fiunk, majd amikor a GYES után visszamentem dolgozni, hamar beláttam, hogy nem a legjobb, ha az estéim olykor a kollégiumban telnek. Váltottam, és 18 éve, 2005-től tanítok a Keményben. Mondhatni nagykorúvá érett az iskolával való kapcsolatom.
(A tanárnő és tanítványai – Forrás: Horváthné Szalai Angelika)
– Melyik a kedvenc korszaka a történelemben?
– Elsősorban a 19-20. század időszakát kedvelem. Szakdolgozatomat Gyöngyösi János életútjáról írtam, aki a két világháború között békéscsabai politikusként tevékenykedett, majd hirtelen az országos politika színterén találta magát, külügyminiszter lett. Az ő nevéhez kötődik a második világháborút lezáró párizsi békeszerződés és a csehszlovák-magyar lakosságcsere egyezmény aláírása. Emellett azt tapasztalom, hogy a diákjaimat is a világháborúk, a közelmúlt történései érdeklik a legjobban.
– Miért?
– Szeretnének eligazodni a világunkban, megérteni az egyes események közötti összefüggéseket, megismerni híres történelmi személyiségek gondolatait, tetteit. Számukra ez az időszak könnyebben megfogható, mint egy gazdaságtörténeti téma vagy társadalmi viszonyokat taglaló rész.
– Mennyire fogékonyak a jelen társadalmi problémáira?
– Lényegesen nyitottabbak és sokkal többet tudnak a világról, mint gondolnánk. Ugyanis van egy eszköz, a mobiltelefon a kezükben, amit nemcsak játékra, chatelésre, zenehallgatásra használnak, hanem általa tájékozódnak, informálódnak is a világban. Például amikor a második világháborúról készült képeket mutatom nekik – amelyek a tananyagban sokáig a legborzalmasabbak voltak –, már nem szörnyülködnek annyira, hiszen a ma zajló háború véres eseményeihez pillanatok alatt hozzájutnak.
(Forrás: Horváthné Szalai Angelika)
– Rengeteg az információ.
– Ez a „digitális dzsungel”, ami körülvesz mindannyiunkat, új feladatok elé állít bennünket, szülőket és tanárokat is. Nem tudjuk még felmérni, hogy valójában meddig jutnak ebben a hatalmas információáradatban. Segítenünk kell az eligazodásukat, a kritikai gondolkodás kialakulását, erkölcsi kapaszkodókat adni, melyeknek az online térben is működniük kell. Eredendően meg kell tanulnunk azzal az eszközzel dolgoztatni, amibe a gyerekek beleszülettek, kitölti a mindennapjaikat.
Egy példa, a 12. osztályos tankönyvben van egy táblázat az élelmiszerfogyasztás alakulásáról. Megnézzük, mennyi húst, tejterméket, zöldséget ettek az emberek a Kádár-korszakban. A „gulyáskommunizmus” idején egyébként folyamatosan nőtt a fogyasztás. Ilyenkor a diákokban mindig megfogalmazódik a kérdés, hogy vajon ma mennyi húst fogyasztunk egy év alatt? A mobiltelefon segítségével pillanatok alatt megtalálják ezt az információt.
– Használhatják az órákon a telefont?
– Általában lapjával lefordíttatom, hogy ne foglalkozzanak a bejövő impulzusokkal. De ha valamivel kapcsolatban kérdések merülnek fel, akkor mindenki önmaga keresi meg a választ, mert ha kivetítem, elmondom, akkor az csak egy külső információ. Azonfelül dolgozatot is szoktunk írni digitálisan, illetve a kvízjátékok nagyon népszerűek. Visszatérve, valóban nagyon sok információ ömlik a gyerekekre, de ahhoz, hogy jól tudjanak szelektálni, ahhoz elengedhetetlen a tudás. Az egyik jelmondatom: Sapere aude!, azaz merj tudni! Merj tudni a világról, hogy mi zajlik körülötted, mert akkor fogsz eligazodni.
Átalakult a világ, a diákok hozzáállása is átalakult. A gimiben bennünket számos olyan hatás ért, hogy sokszor azt éreztük, nem jó dolog iskolába járni és mégis életre szóló élményeket szereztünk ott. Az első szakdolgozatomat egyébként pont arról írtam, hogy miért nem szeretnek a gyerekek iskolába járni. Közben azt vettem észre, hogy igenis szeretnek. Persze nem csak a tanulás, az ismeretek elsajátítása, hanem a közösségi lét miatt. Iskolai műsorok, rendezvények, diáknap, 24 órás foci, óraközi szünetek, osztálykirándulások és persze az órai csintalanságok hozzájárulnak a közösség formálódásához. A covid alatt sok diákot megviselt az otthonlét, a bezártság, a közösségi lét online formája.
– Az érettségi előtt állók voltak a legnagyobb vesztesek.
– Akik most érettségiznek, azok 2020 márciusától néhány hónapig, utána pedig novembertől nem jártak iskolába; majdnem kilenc hónapig digitális tanrendben tanultak. Nehéz és teljesen új kihívásokat jelentő időszak volt ez a diákoknak, a szülőknek és a tanároknak egyaránt. Az „online homály” megnehezítette a felkészülést az érettségi vizsgákra is. Miután visszajöttek, belátták, milyen jó dolog közösségben lenni, átértékelődött minden számukra.
– A Kemény egy műszaki iskola, ettől függetlenül a diákok miképp viszonyulnak a történelem tantárgyhoz?
– Szerintem nagyon fontos a történelem, számomra a legszebb tantárgy. Igyekszem erről a tanítványaimat is meggyőzni, olyan módon, olyan módszerekkel tanítani, hogy ők is hasonlóan érezhessenek. Mindig vannak azonban olyanok, akik a töri iránt jobban érdeklődnek és emelt szintű érettségire készülnek. Nagyon büszke vagyok arra, hogy több tanítványom van, akik ma már történelemtanárok.
– Hogyan tudja hasznosítani az iskolában a művelődésszervező diplomáját?
– Az iskolában minden évben megemlékezünk a fontos történelmi pillanatokról, ünnepekről. Számtalan alkalommal készítettem már a diákok szereplésével rádiós, vagy kiállós iskolai műsort, illetve kiállítást. A szalagavatók szervezésében is aktív szerepet vállaltam több alkalommal. Továbbá nagy megtiszteltetést jelentett számomra, hogy iskolánkat felkérve eddig három városi műsor megrendezésében, az ünnepi megemlékező beszéd lebonyolításában vehettem részt. A digitális eszközök adta lehetőségeket kihasználva történelmi kvízversenyt készítettem Trianon 100 és az Európai Unió témájában.
– Ön szerint miért kapta ezt a szép elismerést?
– Szerintem ezt nem csak én kaptam. Úgy élem meg, hogy ez minden pedagógusnak szóló elismerés. Nagyon összetett feladat ma tanárnak lenni, sokféle szerepkörben kell „maradandót – életre szólót alkotnunk”: új ismereteket adunk át, képességeket fejlesztünk, tehetséget gondozunk, nevelünk, időnként pótolnunk kell a szülőt vagy egy pszichológust, hátrányos helyzetű tanulókat mentorálunk, műsorokat és kiállításokat rendezünk, kirándulásokat szervezünk, csapatot építünk. Miért vállaljuk? Foglyul ejt bennünket a varázslat, hogy részesei lehetünk annak, hogy a tanítványaink a szemünk előtt válnak felnőtté. Amikor hozzánk jönnek 14-15 évesen még nagyon gyerekek és amikor elérkezik a ballagás, az érettségi vizsgák ideje és felveszik az öltönyt, a kiskosztümöt, tudatosul bennem, hogy felnőttek.
***
Angelika az első osztálya ballagásakor mindenkitől kért egy-egy fényképet. Ezzel szemben egy speciális, képekkel, fejezettekkel ellátott történelemkönyvet kapott ajándékba, amely az osztály négy évét foglalta össze. Már maga a borító is kuriózum: a gyerekek Napóleonnak, Diananak, Spartacusnak, Che Guevarának, Széchenyinek, Rákóczinak, Jeanne D’arc-nak, Szent Istvánnak, Lincolnnak, Nagy Sándornak stb. „öltöztek” be.
Felidézték az osztályban történt vidám pillanatokat, fontos eseményeket, a szállóigévé vált szlogeneket, az osztálykirándulást. A történelem órákon tanult fogalmakat pedig az osztály mindennapjainak bemutatására használták fel, így kapott teljesen új értelmet a padlássöprés, a tervgazdálkodás és a személyi kultusz fogalma.
Az osztály tanulói Angel’s feliratú mezben vettek részt az iskolai focitornákon, az egyik oldalon „csodálatos osztályfőnöki beszédéből” idéznek és grafikont is készítettek a zsebpénz – osztálypénz alakulásáról. – Ez a legszebb ajándék, amit egy pedagógus kaphat – fűzi hozzá.
