Véget ért a nyár, és az ősznek az az időszaka is, ami annak folytatásaként sok napsütéssel, viszonylag sokáig tartó nappalokkal, kirándulási lehetőségekkel csábított. Mostanra muszáj beletörődni a napi munka rutinjába, de ez sokaknak az átlagosnál is nehezebben megy.
A szerencsések még ősszel is el tudtak menni, ha másra nem, egy miniszabadságra, hogy pihenjenek egy kicsit. Akát külföldön, akár belföldön töltöttük az időnket, bizony nehéz visszarázódni a hétköznapok monotonitásába. Az utazás alatt volt időnk a családunkra, gondolkodhattunk, elemezhettük, merre tart az életünk, pihenhettünk, megszabadultunk a robottól, és még munkahelyünkre is más szemmel tudtunk nézni. Teljesen érthető, hogy ezek után megint reggel hatkor kelni cseppet sem üdítő élmény.
Tervezzünk
A Post Travel Depressionnek, azaz utazás utáni depressziónak nevezett állapot nagyon sokaknak ismerős, de azt kevesen tudják, hogy meg is lehet előzni. Ne csak az utazásunkat, a programjainkat tervezzük meg lelkesen előre, de a hazatérésünket is. Váltsunk fokozatosan vissza a munka és a kötelességek birodalmába, hagyjunk magunknak időt. Készüljünk fel arra, hogy itthon is jól érezzük magunkat, és engedjük meg magunknak a boldogságot. Már az utazás során gyűjtsük össze, minek örülhetünk itthon, és hazaérve őrizzük, bővítsük a listát.
Biztos, hogy jó ez a munkahely?
Sokan pont kirándulás, utazás alatt jönnek csak rá, hogy nem a nekik megfelelő munkát végzik, vagy nem a számukra legmegfelelőbb helyen. Mindenkit óva intenénk a hirtelen döntésektől, és a csupán érzelmekre alapozott munkahelyváltástól, de ha tartósan gyűlöljük visszatérésünk óta a munkánkat, akkor érdemes lehet körülnézni, lehetőségeket keresni, továbbképezni magunkat egy másik irányba. Ha úgy érezzük, hobbinkban tudnánk kiteljesedni, arra is vannak lehetőségeink.
Alig van időnk
Ami nagyon megterhelő visszatérés után, az, mennyire kevés időnk marad családunkra, szeretteinkre, barátainkra. Ezt megelőzhetjük azzal, ha nem a hazaérkezésünk utáni nap állunk munkába, hanem van még egy napunk felkészülni. A munkaidő letelte után aztán rajtunk múlik, mit őrzünk meg az utazás során átélt harmóniából. Ne hagyjuk, hogy bedaráljon a feszültség, a rohanás. Tartsunk meg egy-egy jó szokást a nyaralás idejéből, beszélgessünk, játsszunk társasjátékokat, sétáljunk nagyokat. Kis odafigyeléssel átvariálhatjuk úgy a napirendünket, hogy jusson időnk a kapcsolattartásra, és nem baj, ha emiatt kívülállónak érezzük magunkat azokkal szemben, akik a mókuskereket tapossák.
Kiránduljunk
A legrosszabb az utazás befejeztével az az érzés, hogy most minimum fél évig kell várni a következőre. Ez azonban nem feltétlenül igaz: lehetünk turisták saját környezetünkben. Belföldön például nagyon sok helyre szervezhetünk hétvégi minikirándulásokat. Amíg tart az őszi jó idő, vadasparkokban, erdőkben barangolhatunk, várakat nézhetünk meg, de ha esik, akkor is vehetjük egy uszoda, termálfürdő, színház vagy barlang felé az irányt. Teljesen természetes, hogy a tél közeledtével nincs annyi kedvünk és energiánk utazni, felfedezni, mint nyáron és kora ősszel volt. De ez nem jelenti azt, hogy teljesen le kell mondanunk minden kikapcsolódásról: a közelünkben lévő parkok, műemlékek, kiállítások, előadások mind feltölthetnek energiával.
Küzdjünk a sötétség ellen
Ha bentre kényszerülünk, hallgassunk együtt vidám zenét, táncoljunk, nézegessük a korábbi utazások képeit, hagyjuk magunkat felvidulni. Nézzünk együtt filmet, játsszunk, főzőcskézzünk vagy kézműveskedjünk, dekoráljuk a lakást, napi fél–egy órát biztos, hogy tudunk szakítani rá. Persze a kanapén pihenés mindig sokkal jobban esik, de hosszú távon az ingerszegénység rosszkedvűvé tehet. Még a kertünket is kihasználhatjuk. Igaz, hogy hamarabb sötétedik, de elegendő lámpával vagy akár egy reflektorral fényárba boríthatjuk az udvart, és tölthetünk időt a szabadban. Sportolhatunk, lovagolhatunk, kitalálhatunk új játékokat az őszi levelekkel, fejlámpás kincskereső játékot játszhatunk, a lényeg, hogy úgy érezzük, vannak lehetőségeink, és meg is ragadjuk őket.
Forrás: Ridikül
