Hogy került a két Vozár az asztalra?

Tette fel a kérdést Mácsai Sándor, a Békéscsabai Hagyományőrző Kulturális Kör elnöke csütörtök este, a Garay és a Kiss Ernő sarkán pompázó Öregház teraszán. Hozzáfűzte, év elejétől minden hónapban egy „körasztal” beszélgetést szerveznek. A programokon az érdeklődők olyan csabai személyekkel találkozhatnak, akik hozzájárultak a város hírnevének öregbítéséhez.

A rendezvény előtt Vozár Mártonnal, a pósteleki Mókus Csárda ügyvezetőjével és a zongoraművész fiával, Krisztiánnal beszélgettem. Ismeretségem mindkettőjükkel több évtizedes múltra tekint vissza, ebből kifolyólag tegeződtünk. Vozár Mártont, ahogy Csabán sokan, Marci bácsinak hívtam.

behir.hu: Ki hogy kezdett el zenélni?

Krisztián: Nekem nagyon egyszerű volt, mert apukám harmonikázott, anyukám pedig énekesnő volt, és ebben a miliőben nőttem fel. 1983-ban, négyévesen zenéltem először apuval a városi tanács szárszói üdülőjében, a kéthetes táborok záróestjein. Nekem is volt egy kis harmonikám, de jelzem, csak jobb kézzel játszottam, a bal kezemet nem használtam.

Vozár M. Krisztián, Mácsai Sándor és Vozár Márton – Fotó: behir.hu/Such Tamás

(Mácsai Sándor kérdezi a vendégeket – Fotó: behir.hu/Such Tamás)

Marci bácsi: Én kétsopronyi, tanyasi gyerek vagyok. Általában libalegeltetés közben szállt meg az ihlet, hogy el kell lopnom apám harmonikáját, mert azt csak úgy nem lehetett használni, mivel volt egy hierarchia a családban. Ráadásul nagy kincs volt az a hangszer, mivel az oroszok sok mindent elvittek a háborúban, de otthagytak egy gombos harmonikát. Apám is és a bátyám is azon tanult meg játszani. Később a kétsopronyi iskolában a tánccsoportot kísértem. Majd megtanultam egy csomó dalt, és azt követően jártam a lakodalomakat, ahol egy kis székre leülve muzsikáltam. Az egyik lagzi végén valaki azt kérdezte, „Egészen jól csinálod, honnan tanultad meg a dalokat?”.

behir.hu: Igen, az lett volna a következő kérdés, hogy ki volt a mestered?

Marci bácsi: A fülem volt a mesterem, azaz mindent hallásból tanultam meg. Igazából a lakodalmak tették számomra fontossá a zenét, mert ott mindent kellett játszani. Később kaptam egy füzetet, amelyben 365 magyar népdal volt.

behir.hu: Akkor kottát is megtanultál olvasni?

Marci bácsi: Nem, most sem tudok.

behir.hu: Az csodálatos a generációtokban, hogy ti már hagytátok a gyereketeket kibontakozni. Mármint nem erőltettétek rá a „Fiam, először legyen egy normális szakmád!” frázist.

Marci bácsi: Igen, és az különösen jó, hogy két különböző stílust képviselünk.

behir.hu: Mit hallunk az este folyamán?

Krisztián: Máté Pétertől az Azért vannak a jóbarátokat, majd a Tanulj meg fiacskám komédiázni című opuszt, amely egy nagyon megható dal… el is érzékenyültünk az egyik próbán, továbbá előadjuk a Surda dalt is.

Marci bácsi: A Surdával nem volt baj, mindkettőnknek nagyon könnyen ment.

behir.hu: Terveztek folytatást?

Krisztián: Majd meglátjuk a visszacsatolást.

behir.hu: Ne hagyjátok abba!

Galéria