Megan Angharad Hunger, 19 éves fuvolaművész jó példa arra, hogyan képes egy zenész ledönteni a korlátokat, és megmutatni a siketekenk és hallássérüléssel küzdőknek, milyen módon élvezhetik a zenét. Megan Welsben született, és bár a szülők csak hordozták a hallássérülésért felelős géneket, ő enyhe kétoldali hallássérüléssel jött a világra, amit csak hétéves korában diagnosztizáltak. Jelenleg hallókészüléket visel, a kommunikációt pedig beszéddel és szájról olvasással oldja meg, illetve tanulja a brit jelnyelvet – olvasható ezen a honlapon.
Felkerestem néhány békéscsabai fiatalt, akiknél a hallás mértéke eltérő. Ezúttal Kozma Zoltánnal beszélgettem.
Kozma Zoltán saját bevallása szerint teljesen boldog, jelenleg a Marzek-Kner nyomda munkatársa, ahol kereskedelmi asszisztensként dolgozik.
– Sokan bele sem gondolnak abba, hogy a siketek nem értik amit mondanak nekik. Mit gondolsz ez lehet az oka annak, hogy a hallók ennyire a beszédre helyezik a hangsúlyt a kommunikációban?
– Gyakran hiszik azt, hogy nem tudunk olvasni, nem tudunk írni, nem tudunk beszélni. Volt már arra példa, hogy a tolmácsomat megkérdezték arról, hogy tudok-e olvasni meg írni? A tolmács mimikáján láttam, hogy dühös. Pedig nem róla volt szó, hanem rólam. Persze nekem is rosszul esett.
– Ezt teljesen nyugodtan meséled el. Akkor ez milyen érzés volt?
– Iszonyúan rossz. Ezzel nekem azt üzenték: mit keresek én itt? Azért jelentkeztem, mert szerettem volna továbbtanulni, szeretek tanulni. És van bennem ambíció, fejlődési lehetőség. Abban nagy szerencsém van, hogy a főnököm ismeri a hallássérültek világát, találkozott már sikettel, és tisztában volt azzal, hogy tudok írni és olvasni.
– Mennyire volt nehéz a tanulás?
– Bennem rengeteg akarat van a tanuláshoz. Szegedre jártam szegregált általános iskolába. Ott szájról olvasva tanítottak, nem jelnyelven. A középiskola nagyon nehéz volt. Az első szakmámat egyedül, integráltan végeztem el Gyulán, itt egyedüli siketként tanultam, halló közösségben. Az osztályfőnököm nagyon segítőkész volt, plusz anyagokkal látott el. Folyamatosan olvastam, hogy szinten tartsam magam. Majd tolmáccsal érettségiztem, a tanulási folyamatban itt végre rengeteg információ ért be hozzám.
– Mit jelent számodra a zene? Milyen helyet foglal el az életedben?
– Nagyon szeretem a zenét. A halló kultúrában teljesen mást jelenthet a zene, az én világom a csend világa. Másképpen értelmezem, érzem a zenét. Viszont ha elmegyek egy szórakozóhelyre, ahol dübörög a zene, számomra az hatalmas élmény. Nem a zenét hallom, hanem a ritmust érzem, és akkor már én is könnyebben tudok kikapcsolni. Kedvenc zenei műfajom a techno, ezt is szívesen hallgatom. Nagy álmom, hogyha megvalósulhatna egy olyan koncert, ahol felirat társulna a szöveghez, vagy tolmács, tolmácsolná a szöveget. Ez csodálatos lenne, mert nemcsak érezném a dallamokat, hanem érteném a szöveget is.
– Mivel foglalkozol otthon?
– Mivel nagyon keveset vagyok otthon, leginkább az utazást tudnám megemlíteni, amiben megtudok pihenni. Illetve nagyon szeretek kerékpározni és úszni. Odafigyelek magamra, és karban tartom a testemet.
– Biztos, hogy sokakban felmerült a kérdés, hogy hogyan vezettek. Neked van jogosítványod?
– Igen van jogosítványom, több éve vezetek. Azt kell elképzelni, hogy ugyanaz a helyzet mint amikor a halló a nagyon hangos rádió mellett nem hallja külvilágot. Nekünk siketeknek és nagyot hallóknak a látásunk a legfontosabb. Fegyelmezettségre is szükség van. Például ha egy rendőr megakar állítani, akkor azt hamar észre veszem a visszapillantó tükörből, és a forgalom is máshogyan reagál a történésekre. Este még egyértelműbb a helyzet, élesebbek a jelző fények, amik szintén segítik a vezetés menetét.
– Mit üzensz azoknak a társaidnak, akik kevésbé tudnak kiállni maguk mellett?
– Azt üzenem mindenkinek, hogy ne hagyják magukat elveszni. Ne féljenek attól, hogy ki mit gondol róluk. Bátran menjenek előre, ne féljenek, attól ha kérdeznek tőlük és válaszolniuk kell. Egyszerűen azt is mondhatnám ne tartsanak senkitől és semmitől.
