A minap megénekeltük, hogy leginkább a gyermekek örülnek, ha nagy pelyhekben hull a hó.
De akkor az idősb emberek miért mondják mindig azt, hogy „Hol vannak már a régi, térdig érő, ropogós havak?”, miközben már néhány pihétől is a falra másznának. Vagy amit nemrég hallottam: „Elkésett! Karácsonykor kellett volna, hogy essen!”. Fehér karácsonykor nem kell lapátolni?
Galéria
Én az 1984-es hatalmas havazásra már emlékszem, amikor a katonák tankokkal közelítették meg a hótól elzárt területeket – ugyanis akadozott a lakosság hús- és kenyérellátása.
Az 1987-es is komoly volt. Noha akkor épp egy közgés sítáborban voltam a Csehszlovák Donovalyban. (Még ma is nagyon finom a Deli csoki.) Üres volt a sífalu, de mi derekasan tapostunk a jó 50 centis, szűz hóban. Később a buszban a Kossuthon bemondták, hogy „Budán nem jár a sikló”. Ezen a felnőttek nagyon nevettek.
Emlékeim szerint a legutóbbi nagy havazás a 2012-es volt. Egy pénteki, ártatlan kis hóeséssel kezdődött minden, majd másnapra legalább 30 centi lett belőle. Ámbár bemondták a rádióban, hogy mire készüljünk, de mégis… Egy időre be is fulladt a város közlekedése.
A hó olyan, mint egy sziklás hegy: egyszerre szépséges és a veszedelmes is.
A hó egyébként a köznyelvünk egyik legfoglalkoztatottabb szava – íme néhány: hóhányó, hókirálynő, el vagyok havazva, hólánc, hóföld, hófehér, hóbort stb. (Érdemes felnyálazni a Magyar Értelmező Kéziszótárt.) És megannyi havas közmondást található az arcanum.hu Hó cikkelyében – íme néhány:
„Fejéről nyáron sem akar elmenni a hó. (Ősz.)”
„Márciusi hóval mosakodott. (Szép, nincs szeplője.)”
„Némely hegy akkor is ég belül, mikor bércét a hó ellepte. (Vén szerelmes.)”
Végül álljon itt egy ismeretlen szerző dala – Havas Bertről:
Havas Bert,
avass be!
miért oly jó
az avas beer?
Én speciel szeretem a havat.
Hógarfieldot épített egy pár a Lencsési lakótelepi szánkódombnál – Fotó: behir.hu/Such Tamás
-400x225.jpg)
