– Minek örülnek az urak? – kérdeztem egy vad bandát az uszodában.
– Mert nem kellett iskolába menni! – érkezett a bő, meggyőző válasz.
No… ez a hangulat dominált végig az egész délelőttöt folyamán. Persze főleg nem a lógás, hanem inkább a sport és a verseny misztikus szimbiózisa miatt. És azt se felejtsük el, hogy ezek a gyerekek legalább heti 5 edzésre járnak, nem beszélve a hétvégi versenyekről/meccsekről sem. De hát ez egy ilyen szakma.
Azt követően az úszás szépségeiről, a város egyik legmagasabb úszóedzőjét, Szarvas Jánost, Bohus Ricsi trénerét faggattam.
Alapvetően az ember – meséte –, azaz baba az egyik legtermészetesebb közegből kerül ki, mivel a magzatvíz ugyanolyan közeg, mint víz. Továbbá az is csodálatos, hogy itt a terheléssel nem teszed tönkre a gyerekek ízületeit; és az úszás kvázi minden későbbi sport előszobája.
Például a vízilabdáé.
A nap folyamán a kis Csirkefogók is helytálltak. És persze nem egy hátrány, ha egy pólós jól úszik (például a kazinczys Korcsok Nándi 50 méter gyorsban, aki váltóban lett bajnok.)
Sok úszóból lesz vízilabdás, fordítva már kevésbé, hiszen más a vázuk – fordultam nagy bölcsen dr. Szilágyi Kristóf vezetőedzőhöz, aki elmondta, más izomzat kell a pólóhoz, hiszen más munkát is végeznek. Nagyon kevés olyan vízilabdázó van, aki szépen úszik; én kifejezetten rondán úsztam.
Galéria
Végül Mézes Virág úszóval, a Lencsési Általános Iskola egyik üdvöskéjével beszélgettem.
– Sima volt?
– Annyira azért nem; a mellúszásban nagyon kellett hajtani.
– Hány érmed van?
– 68… talán.
– Az egy jó év volt a zenében… és hogy bírod a monotonitást?
– Jól.
Such Tamás
