Hazajöttem Békéscsabára - A Banner Zoltán-portré

2022. augusztus 1. 08:33 | Csiffáry Zsuzsanna

A kortárs képzőművészet, iparművészet, design területén végzett kiemelkedő művészettörténészi, műkritikusi, kurátori tevékenysége elismeréséért márciusban Németh Lajos-díjban részesült. Nemrég töltötte a 90. életévét, ma is igen aktív alkotó. Banner Zoltán művészettörténésszel, költővel, előadóművésszel Papp Ádám riporter beszélgetett otthonában.

Jó kedélyű, mosolygós, bizakodó, nyitott a világra, és minden nap dolgozik, hajtja az alkotni akarás. Banner Zoltán – aki a művészet sok palettáján dolgozta és dolgozza ki eszményi ideáljait; érti és érteti meg az alkotók gondolkodását a világról, faragja a szavakat – nemrég töltötte be 90. életévét. A 7.tv stábját is a tőle megszokott jó kedvvel fogadta otthonában, épp csak annyit mondott, hogy jöhet a tél és bármilyen hideg, mert azt bírja, de a jelenlegi nyári hőséget kevésbé szereti.

 
Írói karrierje - Életének első szakasza, költészete

– Szatmárnémetiben születtem, aki még esetleg nem járt ott, érdemes pótolnia, komoly iskolavárosnak számított. A II. világháború végén, 13 éves koromban a magyar irodalom tanárom olyan dolgozat témát írt ki, hogy mindenki írjon levelet, hogy ezáltal a levél műfaját ismerje meg az osztály. Én ezt vers formában készítettem el. Ezután a tanárom annyit mondott, hogy „minden dolgozatot verseben írjál meg”. Elkezdődött egy olyan költői pálya, ami 1951-ben befejeződött. Ebben az első költői szakaszban olvasó gyereknek számítottam, és olyan költészetet hoztam létre, ami a Nyugat szelleméhez kapcsolódott, csak hogy néhányat említsek: Kosztolányi és Babits voltak az eszményképeim, no és a szabadvers műfaja. Erdélyben volt egy nagy szabadvers felfedező, Bartalis János, így velük egy időben alkothattam. Természetesen a kötött versek műfajait is megtanultam.

Majd felkerültem Kolozsvárra az egyetemre, ahol filozófia szakra jelentkeztem, mert esztétáva akartam lenni, de megszüntették a filozófia szakot. Engem automatikusan áttettek a történelem-filozófia szakra. Kis történelmet stílusosan hadd vigyek bele, erre a korszakra az ideológiai válságok koraként emlékezhetünk, ami egész Közép-Európára jellemző volt. Csak a marxizmus-leninizmus volt elfogadott világnézet. Ez pedig nem volt az én ideológiám, képtelen voltam ennek a korszaknak a dicsőítésére. Ezt várták volna el, ha költő maradok.

Banner Zoltán elmondta stábunknak, hogy nem bírja a tétlenséget és nagyon szereti a rendszert, mind a munkájában, mind pedig az otthonában.

Banner Zoltán elmondta stábunknak, hogy nem bírja a tétlenséget és nagyon szereti a rendszert, mind a munkájában, mind pedig az otthonában.

 

Második korszak- egyetemista- művészettörténet

– Majd 1951-52 között, amikor egyetemista voltam, elgondolkoztam azon, hogy mivel is szeretnék foglalkozni a továbbiakban. Ekkoriban kezdtem el művészeti jelenségekre odafigyelni. Elhatároztam, hogy művészettörténész leszek. Kikapcsoltam a szépirodalmat, de a szépirodalmi nyelvet használtam a művészet írásaiban. Ez egész életemben megmaradt, amiért azért elég erősen támadtak a szaktársak.  De én állhatatos voltam és kikísérleteztem a saját stílusomat, illetve tudatosítottam. Ez a második szakasza az életemnek, ami jól indult volna, mert az egyetem ott akart tartani, mint művészettörtész tanár. De ekkor következett be a Nicolae Ceaușescu féle egyetemek egyesítése, és felvittek Bukarestbe. Innen 1958-ban visszakerültem Kolozsvárra. Az Utunk művészeti hetilap vett fel alkalmazásba, ami az erdélyi kultúra fóruma volt elsősorban, ahol jelentős és meghatározó irodalmi alakok is kezdték a pályafutásukat.

 

A kedvenc munka: Erdélyi magyar művészet a XX. században

– Hárompályás ember vagyok. Ugye életem első szakasza a költészet, amelyhez visszatértem, majd a képzőművészettel való foglalkozás, művészettörténészi szemüvegen keresztül, és végül az előadóművészet. Amikor állás nélkül voltunk a feleségemmel, akkor keresett meg egy szerkesztő a Budapesti Képzőművészeti Kiadótól azzal, hogy írjam meg a XX. századi Erdély művészettörténetét. Ez volt az első összefoglaló az 1900 és 2000 közötti Erdély művészettörténetéről. Ez az én kedvenc munkám, mert nagyon nehéz körülmények között dolgoztam és valósítottam meg. (Nevet) De a hetven könyvem közül mindig azt szerettem a legjobban, ami éppen aktuálisan megjelent.

 

Isten, haza, szerelem, család

Szeretem, ha van rendszer. Látszik is itt a lakásunkban, hogy hegyén hátán könyv van, de én tudom, mit hol kell keresni. Ma már nem foglalkozok annyit ideológiákkal, sokkal inkább az élet alapkérdéseivel, mint például az Isten, haza, szerelem, család fogalmak, melyekből mi is vagyunk.

 

Hazajöttem Békéscsabára

– 1986-ban adtuk be a a kérelmet a magyar államhoz, hogy befogadjanak, illetve a román államnak, hogy kiengedjenek. Mint kiderült, csabaiak a Bannerek. 1988-ban érkeztünk meg Békéscsabára. A jóisten engem nagyon szeret. Az őseim csabán éltek, Csikiné Banner Anna volt az unokatestvérem, aki Eleken élt. Amikor megtudta, hogy haza akarunk jönni, mondta, hogy jöjjünk Békéscsabára, hiszen „itt van a Bannerek emléke”. És Anna elment a megyei tanácshoz, és elmondta azt, hogy én létezem és vagyok valahol a világban. Onnan egy tanácsnok utánam járt a Széchenyi könyvtárban, hogy tényleg van-e egy Banner a világban, aki könyveket ír. Amikor megbizonyosodott arról, hogy én vagyok, akkor egy küldöttség felkeresett engem Nagyváradon azzal, hogy várnak Békéscsabára. Amikor a vonatunk befutott Szolnokra, ott éppen átszállni készültünk a feleségemmel, és egy nemzetiszínszalaggal átkötött kenyérrel fogadott egy öttagú bizottság. Üdvözöltek! Amikor ezt Erdélyből kitelepült, vagy menekült honfitársaimnak elmondom, nem tudják elképzelni. De hihetetlen, hogy menekültként, nagy viszontagságok közepette megérkezem valahová, és útközben jövök rá arra, hogy hazajöttem Békéscsabára. Elképesztő jó érzés.

Banner Zoltán

Banner Zoltán és Papp Ádám könyvmustrát tartanak.

 

Az erdélyi alkotó szellem tudatos apostola

– Banner nagyapám Békésen született. Az Osztrák-Magyar Birodalom idején helyezték át először Ungvárra, aztán Szatmárra vasúti mérnökként. Így lettünk mi erdélyiek. És így váltam én az erdélyi alkotó szellem tudatos apostolává. Hiszen ott gyerekeskedtem, ott nőttem fel, azt szippantottam magamba. Itt tanultam meg igazán azt a nagyon fontos alapszabályt, hogy mindenért meg kell küzdeni.

 

Szellemi szigeten

– Nagyon sokat tesz a két megyei művészeti egyesület, a Békéstáji Művészeti Társaság és a Körös Irodalmi Társaság. Mindkettőnek alapító tagja vagyok. Felkértek, hogy ebben az évben minden hónapban írjak egy tárcát az online Bárkába. Tehát minden nap dolgozom. Vannak olyan napok, amikor elhitetem saját magammal, hogy nagyon fáradt vagyok és akkor nem dolgozom. (Nevet) Igen ám, csak másnap már elfog a türelmetlenség és a tettvágy. És ami hozzátartozik még a mindennapjaimhoz, hogy naponta tornázom. Egyfajta szellemi szigetet hoztam létre, amin úszom, és nagyon jól érzem magam rajta.

További programok »

FEL