A halászsas egy igazi világpolgár, mivel az Antarktisz kivételével minden kontinensen fészkel. A nevéből is adódóan szinte kizárólag hallakkal táplálkozik. Hazánkban tavasszal és ősszel rendszeresen átvonul, de ritkán egy-egy átnyaraló példány is előfordul, ilyenkor a halastavak és nagyobb folyók mentén számíthatunk jelenlétére. Az őszi vonulási időszakban általában hosszabban elidőznek nálunk, ekkor már nem hajtja őket a fészkelési vágy.
Néhány alkalommal költési kísérlete is volt hazánkban, az egyik éppen a Körös-Maros Nemzeti Park területén, Cserebökényben. Vonulása során a Kis-Sárréten is gyakran előfordul, általában a Biharugrai- és a Begécsi-halastavakon találkozhatunk vele, de ritkán a közeli Sebes-Körösön és az Ugrai-réten is megfigyeltük zsákmányszerzés közben.
A tavaszi vonulás során márciusban és áprilisban a leggyakoribb, míg az őszi vonulás során augusztus végétől október közepéig számíthatunk jelenlétére. Általában egyszerre egy-két példány kerül szem elé, de ritkábban 3-4 madár is tartózkodik a halastavakon. Ebben az évben már igen korán, augusztus közepén megjött az első. Az elmúlt napokban már hármat is megfigyeltek a halastavakon, melyek között fiatal és öreg példányok egyaránt voltak.
A halászsas vadászmódszere rendkívül látványos: rövid ideig szitál a víz felett, majd zsákmányát megpillantva, szinte torpedóként zuhanva veti rá magát. Karmaival megragadja a prédáját és a levegőbe emelkedik vele. Ilyenkor a közelben lévő sirályok, varjak, illetve más ragadozó madarak próbálják elkobozni megérdemelt jutalmát, éppen ezért igyekszik gyorsan kikerülni látókörükből, s a tavakon kívül, száraz fán, póznán, vagy épp egy gémeskúton fogyasztja azt el. Ha kellően óvatosak vagyunk, az ilyen pihenőhelyeken közelről is megfigyelhetjük ezt a fenséges ragadozó madarat.
Az Európában élő halászsasok a telet elsősorban Nyugat- és Közép-Afrikában töltik. A gyűrűzési adatok alapján hozzánk elsősorban Svédországból és Finnországból érkeznek vonulásuk során.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
