A halászsas a nevéből adódóan szinte kizárólag hallal táplálkozik. Vadászmódszere rendkívül látványos. Rövid ideig szitál a víz felett, majd zsákmányát megpillantva, szinte torpedóként zuhanva veti rá magát. Karmaival megragadja és a levegőbe emelkedik vele. Ilyenkor a közelben lévő sirályok, varjak és egyéb ragadozó madarak próbálják elcsenni megérdemelt jutalmát, éppen ezért igyekszik gyorsan kikerülni látókörükből, majd a tavakon kívül egy száraz fán, póznán, vagy épp egy gémeskúton fogyasztja azt el.
Igazi világpolgár, hiszen az Antarktisz kivételével minden kontinensen fészkel. Magyarországon tavasszal és ősszel rendszeresen átvonul, de ritkán egy-egy átnyaraló példány is előfordul. Ilyenkor a halastavak és a nagyobb folyók mentén számíthatunk jelenlétére. Néhány alkalommal költési kísérlete is volt, melyek közül az egyik itt a Dél-Alföldön, a Körös-Maros Nemzeti Park Cserebökény részterületén történt.
Vonulása során a Kis-Sárréten is gyakran előfordul, általában a Biharugrai- és a Begécsi-halastavakon találkozhatunk vele, de ritkán a közeli Sebes-Körösön és az Ugrai-réten is megfigyelhetjük zsákmányszerzés közben. Tavaszi vonulása során márciusban és áprilisban a leggyakoribb, őszi vonulása során pedig augusztus végétől október elejéig számíthatunk jelenlétére. Általában egyszerre egy-két példányt lehet megfigyelni, ritkábban 3-4 példány is tartózkodik a halastavakon. Ebben az évben már igen korán, augusztus második felében megérkezett az első példány, később három madarat is megfigyeltek a szakemberek.
A halászsasok európai populációja a telet elsősorban Nyugat- és Közép-Afrikában tölti. A gyűrűzési adatok szerint hozzánk elsősorban Svédországból és Finnországból érkeznek átutazó példányok az őszi vonuláskor.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
