Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és a hazai központi költségvetési támogatásból mintegy ötvenmillió forintból megújult templomban a szentmisét Kiss-Rigó László püspök celebrálja.
A pitvarosi Nagyboldogasszony plébániatemplom 1948 és 1950 között épült. Építésének előzménye az a történelmi esemény volt, amelyet „lakosságcsereként” emlegetnek a történészek. Lényege, hogy Csehszlovákia és Magyarország kölcsönösen kicserélte lakosait: 1947 és 1948 között mintegy 90.000 felvidéki magyart internáltak Csehszlovákiából Magyarországra, és ennél jóval kevesebb szlovák nemzetiségű magyar állampolgár költözhetett Szlovákiába.
Az események hatására a tisztán szlovák lakosságú, 3000 fős Pitvarosról 2600 szlovák evangélikus költözött el, és helyükre 2200 felvidéki katolikus magyar érkezett marhavagonokban, akiknek Pitvaroson nem volt templomuk. Először az iskolában tartották a szentmiséket, majd első lelkészük, Kiss Ferenc kezdeményezésére kezdték el gyűjteni a templom építéséhez szükséges anyagi javakat. 1947 végén megkezdődött a templom építése. A 29 méter hosszú, 9 méter széles, és 8 méter átlagos belmagasságú, egyhajós épületet egy helyi építészmérnök–hallgató, Árgyusi Imre tervezte Szabó Imre okleveles mérnök–tervező segítségével. A templom építése mintegy 200.000 forintot tett ki, amelyet adományokból és gyűjtésekből szedtek össze. Az építkezést többek között a csanádi püspök és a püspökség, a környező plébániák és magánszemélyek támogatták.
A templom 1949 áprilisára készült el, és 1949 április 4-én szentelték fel Nagyboldogasszony tiszteletére, hiszen a pitvarosi magyarok nagy többsége a felvidéki Gútáról származott, ahol a templom szintén Nagyboldogasszony titulusát viselte. Az addig csak lelkészségi szintű közösséget 1950. karácsonyára emelte plébániai rangra Hamvas Endre csanádi püspök. Az építés különlegessége, hogy abban az egész közösség részt vett, kicsik és nagyok egyaránt, sőt még a helyi evangélikus szlovákok egy része is. A templomot teljes egészében helyi iparosok és mesterek építették. Berendezési tárgyainak egy része a szegedi Karolina Gimnázium megszűnt kápolnájából származik, az orgona 1964–ben került a templomba.
Az épületet az évek során több alkalommal kisebb mértékben felújították, 2013-ban a teljes külső homlokzat újult meg, illetve az előtetőt alakították át.
A legutóbbi pályázati támogatásnak köszönhetően a kivitelező - a szükséges lécezéssel, fóliázással – kicserélte a tetőhéjazatot, az épület talajvíz elleni szigetelését pedig ún. falátvágásos technikával oldotta meg. Ezzel egy időben az épület külső lábazata is megújult.
A templom belső padlózata szintén talajvíz elleni szigetelést valamint új, kerámia burkolatot kapott. Megújult a teljes villamos hálózat, az elektromos energiát pedig napelemes rendszer biztosítja. Az épület fűtését és hűtését hőszivattyús rendszer működteti. Ez a templom a Szeged-Csanádi Egyházmegye első „klimatizált” temploma.
A korszerűsítési munkáknak köszönhetően a pitvarosi római katolikus közösség egy korszerű, ám hangulatában, megjelenésében egységes, harmonikus épületben gyűlhet össze.
A felújítást az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és hazai központi költségvetési támogatásból, mintegy ötven millió forintból valósult meg.
Forrás: Dr. Kasuba Róbert, a pitvarosi Nagyboldogasszony-templom plébánosa
