Balogh Tamás és kutatótársa, Könczöl Péter a National Geographic Magyarország Magazin weboldalán hatrészes cikksorozatban írták le a részvételükkel a 2018 óta zajló Lusitania-kutatás eddigi legfontosabb eredményeit. Az összegzésből egyebek mellett kiderül az is, hogy milyen körülmények járultak hozzá a Lusitania rendkívül gyors elsüllyedéséhez. Hogyan változott az elsüllyedése óta eltelt évtizedekben, s változik jelenleg is a roncs általános állapota, ami a további kutatás lehetőségeit is befolyásolja. Az előadókkal a program előtt beszélgettünk.
Dr. Balogh Tamás és Könczöl Péter – Fotó: Such Tamás / behir.hu
– Állítólag, hogyha a Titanic 1912-ben nem süllyed el, akkor ma mindenki a három évvel későbbi Lusitania tragédiájáról beszélne.
– Alapvetően mindkettő presztízshajó volt – mondja Könczöl Péter. – A maga idejében a Lusitania már a Titanic előtt is világhírű volt: a nagyságával, a sebességével. Attól vált azonban különlegessé, hogy a tragédia idején 128 amerikai is volt a fedélzetén, akik sokadmagukkal meghaltak. Ez a történet az addig semleges amerikai közvéleményt nyomban németellenessé hangolta.
Ez alapozta meg Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között azt az angolszász szövetséget, ami később odavezetett, hogy belépjenek a nagyháborúba. Addig nem tudták volna elvinni az amerikai ifjúkat harcolni, ha nem hergelődnek ellenük. Amerika akkoriban még csak 100 milliós lélekszámú volt, és csak 38 százaléka volt brit gyökerű; illetve a 100 milliónak a 40 százaléka első generációs bevándorló volt.
– Az európai bevándorlók érzelmileg mennyire kötődtek a háborúhoz?
– Érdekes módon annyira nem – válaszolja Balogh Tamás. – Illetve leginkább csak a lengyeleknek volt kötődésük. Mert amikor Thomas Woodrow Wilson közzétette a 10 pontját, mobilizálta az Amerika területén élő etnikai csoportokat, akiknek Európában olyan gyökereik voltak, hogy nem rendelkeztek saját önálló államisággal. Így például azért tudták a lengyeleket nagy arányban mozgósítani az európai háborúra, mert azt ígérték nekik, hogyha a wilsoni pontok megvalósulásáért harcolnak, akkor lesz egy független Lengyelország. És lett! Ők ezt a mai napig szabadságharcként ítélik meg.
– Azért kellett két év, hogy belépjenek a háborúba – veszi át ismét a szót Könczöl Péter. – Továbbá érdekesség, hogy később, Roosevelt a híres háborús beszédében szó szerint nem említi meg Lusitaniát, mint háborús okot a belépésre, de utalt rá, hogy személyszállító hajókat ért támadást követően mennyi amerikai polgár halt meg.
Galéria
Balogh Tamás hozzáfűzi, „az összes erre vonatkozó diplomáciai iratot földolgoztam, és abban a kongresszusi beszédben szó szerint idéznek a Lusitania miatti német-amerikai jegyzékváltások szövegéből.”
– Visszalépve az I. világháborúhoz: hiába volt egy politikai akarat, hogyha az amerikaiak millióit nem tudták besorozni, hiszen addig az egy európai konfliktus volt. A háború azért terjedt ki a világ más részeire is, mert az európaiak gyarmattartó hatalmak voltak, és például Afrikában az emberek elkezdték egymást püfölni – fogalmaz Könczöl Péter.
***
A fentebb említett National Geographic cikk elolvasható: ITT!
