Az esemény első felében Csiffáry Zsuzsanna a meghívott vendégekkel beszélgetett. A „Hogyan fogalmazod meg magad vizuálisan?” kérdésre természetesen egyöntetűen azt válaszolták, hogy erre nehéz válaszolni, ugyanis a festő nem mindig szavakban definiálja magát. Csuta György elmondta, ő az élettapasztalatait sűríti a munkáiba: ezúttal montázs, absztrakt, de mégis figurális alkotásokat hozott.
Fotók: Juhász Zoltán
„A színek vagy a forma fontosabb?” felvetésre Lovas Dávid elárulta, neki a színek fontosabbak; a forma kvázi alibi.
A „Mit üzennek a képek?” örökérvényűre ugyancsak Dávid megvallotta, azért bánik ezzel a kérdéssel óvatosan, mert, ha elárulja, hogy mire gondolt, akkor megfosztja a befogadót a képzelettől. Várkonyi Jánosnál azonban a formák és a színek mondhatni egyformán fontosak. Megjegyezte, édesapja úri szabó volt, és ebből kifolyólag az elegancia ábrázolása megjelenik a művészetében is.
Janbroers Nándor és Kádár Kolos – Fotó: Juhász Zoltán
Azt követően egy ad hoc tárlatnyitón – ugyanis az alkotók három-három képpel érkeztek a hónuk alatt – a közönség is faggathatta a művészeket, miközben a Looking for a Drummer együttes (Janbroers Nándor és Kádár Kolos) muzsikált.
Lovas Dávid és Várkonyi János képeit 2026. január 5-éig meg lehet tekinteni a könyvtárban; Csuta György azonban egy másik kiállításra vitte a munkáit. A program művészeti koordinátora: Sztanek Emese volt.
