A gyászlepke egy rendkívül látványos, védett lepkefajunk, amely elsősorban a hegy- és dombvidékeken terjedt el. Vannak adatai a Körös-Maros Nemzeti Parkból is, de itteni szaporodását még nem sikerült bizonyítani.
A gyászlepkék fő szaporodási ideje június-július, s mivel rendkívül jó röpképességűek, ezért olyan helyeken is feltűnnek, ahol egyébként nem szaporodnak. Fekete színű hernyóikat elsősorban a fűz-, a nyír-, és a szilfákon találhatjuk meg, de ilyen hernyókat a Kis-Sárréten eddig még nem azonosítottak.
A gyászlepke felismerése könnyű, más lepkefajjal nem téveszthető össze. Szárnya végén húzódó, kezdetben vajszínű, halványsárga csíkja az áttelelt példányoknál fehér színűre változik, ez biztos ismertetőjegyük. Lepkeként telelnek át, s fő rajzásuk éppen arra az időszakra esik, amikor ezt a két példányt sikerült megfigyelnünk Kisvátyonban. Ez a terület egyébként megfelel a gyászlepke élőhelyi feltételeinek, mert idős és fiatal fűzfákkal tarkított.
A hegyvidékeken túrázó természetjárók a patakok mentén, erdei utakon, jó eséllyel találkozhatnak gyászlepkékkel. Előfordulhat, hogy az Alföld egyes pontjain is élnek szaporodóképes populációik.
