A kommunizmus barbárságának mértéke időszakonként eltérő volt, de a rendszer mindvégig semmibe vette az alapvető szabadságjogokat, megcsúfolta az emberi méltóságot, szétzilálta a polgári társadalmat, tönkretette a falusi közösségeket, üldözte az egyházakat és megnyomorította a magyar családokat - mondta a Fidesz frakcióvezetője vasárnap, a kommunizmus emléknapja alkalmából, a Magyar Nemzeti Múzeum málenkij robot emlékhelyén tartott rendezvényen.
Gulyás Gergely a ferencvárosi pályaudvar mellett található helyszínen elmondta, a nemzet egészét ért veszteségre emlékeznek, amely egyenes következménye volt annak, hogy Magyarországot a jaltai világrend megalkotói az évezredes szerves nyugati kötődése ellenére a Kelethez sorolták. Magyarország egy embertelen, bukásra ítélt történelmi kísérlet áldozata lett - tette hozzá.
Hangsúlyozta, a második világháború végére Magyarországon két egyformán gyilkos diktatúra, a náci és a kommunista megszállás váltotta egymást mindenféle felszabadulás nélkül.
A Vörös Hadsereg Magyarországra érkezése ugyanis százezrek halálát hozta magával gyilkosságokkal, rablásokkal, nőkkel szembeni tömeges erőszakkal, kényszermunkatáborokkal, internálással és a Gulággal - mondta, hozzátéve: hadifoglyok, a proletárforradalom vélt vagy valós ellenfelei, kisebbségi létben élő magyarok, Magyarországon élő svábok, de lényegében bárki egyik napról a másikra a Gulágon találhatta magát.
A kormánypárti politikus szólt arról is, a kommunizmus egy évszázadon át tartó tömegmészárlásának összesen százmillió áldozata volt, Magyarországtól pedig nemcsak a szabadságot és a békés polgári fejlődés lehetőségét vette el a kommunizmust, hanem magával hozta az ÁVO-t, az egyházüldözést, a csengőfrászt, az államosítást, a koncepciós pereket, a politikai foglyokat, Recsket és a Gulágra elhurcoltak százezreit.
Felidézte, a magyarországi szovjet típusú diktatúra kiépítésében meghatározó mozzanat volt Kovács Béla, a kisgazdapárt főtitkára 1945. február 25-i letartóztatása. "Ha máskor nem, legkésőbb ekkor mindenki megtanulhatta, hogy a kommunisták ígéreteinek soha sem szabad hinni, a kommunistáknak soha nem szabad engedni" - fogalmazott.
Gulyás Gergely a magyar alkotmányos intézményrendszer és benne az igazságszolgáltatás szégyenének nevezte, hogy a rendszerváltozás után a kommunista gyilkosokból nem váltak elítéltek.
Kiemelte, ezért különösen fontos megemlékezni a kommunizmus áldozatainak szenvedéséről, valamint arról, hogy mekkora érték a ma már természetesnek tűnő szabadság.
Varga Benedek, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója beszédében kiemelte, a múzeumok sokáig nem foglalkoztak a közelmúlt traumáival, így azok sokszor kibeszéletlenek maradtak.
Példaként említette, hogy 1945-ben a Magyarországot megszálló szovjet hadsereg tömegesen erőszakolt meg nőket. Az akkor történtekről sokáig nem beszéltek, ugyanakkor sokat elmond, hogy az a statisztika, amely szerint 1946-ban 400 ezren, az akkori női lakosság 10 százaléka szenvedett ázsiai típusú szifiliszben.
A múzeumigazgató szólt arról is, hogy a kényszermunkára Szovjetunióba hurcolt 140 ezer civilből mintegy 70 ezren nem tértek vissza, a Magyar Nemzeti Múzeum málenkij robot emlékhelye az ő szenvedéseiket mutatja be.
Tóth István tanár, egykori fogoly saját sorsát felelevenítve mesélt arról, hogy társaival német fogságból kerültek a szovjetek kényszermunkatáborába, hazatérésükkor saját édesanyjuk sem ismerte meg őket, a következő évtizedekben pedig az állandó megbélyegzéssel is szembe kellett nézniük.
