Nyár elején, az egyik péntek délután zeneszó, vidám zsivaj jött a szánkódomb felől. Mivel tavasztól-őszig, a fák sűrű levelei miatt nem látunk semmit a konyhaablakból, így azt hittem, hogy ovis buli van lent. A fák koronái alatt csak a lábszárakat láttam futkorászni. Arra gondoltam, hogy biztos a szülők fociznak, de ahhoz túl koncentrált volt a mozgás. Kiderült, tollasoznak az emberek!
A 2018-ban alakult Körös Tollaslabda Sportegyesület tagjai, ettől a nyártól minden péntek délután kitelepülnek a grundra a szomszédos ex-József Attila suli tornaterméből. Céljuk, hogy sportolásra, közösségi együttlétre csábítsák az embereket.
„A legtöbbek számára a tollaslabda egy esti nyári szabadtéri sport – mondja Tószögi György egyesületi tag. – Aki itt azonban egyszer ütőt fog, az többnyire visszatérő vendéggé válik. Akik pedig komolyabban szeretnének ezzel a sporttal foglalkozni, azok a teremben is kipróbálhatják.”
Elmondja, a szabadidős sporttevékenység támogatása mellett nagyon komoly utánpótlás-nevelés is zajlik az egyesületnél. Idén két játékosuk is érmes helyezéssel szerepelt az országos U13-as bajnokságon, az egyiküket – Tószögi György Jr.-t – beválasztották U13-as korosztályban a válogatott keretbe.
Megjegyzem, nagyon sokan poénkodnak a tollaslabdával kapcsolatban, mire visszakérdez: „Gondoltad volna, hogy a tollaslabda a világ másik legnépszerűbb sportja?”
Hozzáteszi, az ütős labda sportok közt a legdinamikusabb a helyváltoztatást, a mozgás terjedelmet illetően. A labda itt megy a leggyorsabban, 400 km/óra fölött tudják megütni az igazán erős játékosok. (Nehéz is alkonyatkor fotózni – S. T.)
„Rendkívül szórakoztató, játékos, kortalan sport – folytatja –, mert tollasozni mindenki tud, de az már más kérdés, hogy milyen szinten. Egy-egy versenyszintű ütés végrehajtásához éveket kell gyakorolni. Azonfelül az összes sport között a tollaslabda dolgozik az egyik legmagasabb pulzusszámmal.”
Hozzáteszi, nem egyszer más sportág képviselői is elmennek hozzájuk kipróbálni teremkörülmények között a tollaslabdázást. „Majd miután elkezdünk játszani, beindul az óvatos szívatás: mert a pályatollasban nem az a cél, hogy oda üsd a másiknak, ahol ő van, hanem mindig oda, ahol ő épp nincs. Az átlagember körülbelül 4-5 percig bírja maximálisan a tempót. Majd leteszik az ütőt, és alig bírnak beszélni, mert annyira nincs levegőjük. Ezáltal ráébrednek, hogy nem kell kilométereket futni azért, hogy leizzadjanak, hiszen, ha megfelelő kezekbe kerül egy partner, akkor 10 perc alatt is eléri a kívánt hatást.”
Galéria
-400x225.JPG)
