Az esemény előadója 2021 óta dolgozik a Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatalában tudományos munkatársként. Eredeti végzettségét tekintve középiskolai történelemtanár, ám már 1992-ben az 1956-os kutatóintézet tudományos munkatársa volt.
– Kerek évfordulót ünneplünk ugyan, de érdemben 1990 óta beszélhetünk az 1956-os események kutatásáról. Tehát tudományosan, szigorúan vett értelemben csekély ideje vizsgálhatjuk azt, hogy mi is történt a forradalom és szabadságharc szűk kéthetes időtartama alatt. Előadásom címe kissé furfangos, a két szó: forradalom és revolúció hasonlít ugyan, de nem egy a jelentése. A revolúció szorosabban véve visszafordulást jelent, magyarán minden forradalom látványos, radikális sikert ígér és remél. Minden ilyen megmozdulás az emberi történelem során azt ígéri, hogy az emberek egy aranykor tagjai lehetnek, lerázva magukról a despoták, diktátorok, dölyfös uralkodók igáját. Ám ez nem sikerülhet, mert minden emberi hatalomgyakorlás gyarló, előbb-utóbb kizsákmányoló, megalkuvó és részrehajló lesz. Hogy milyen lett volna '56, ha győznek a pesti srácok? Erről csak feltevéseink lehetnek, valószínűleg a szűk keretek közé szorult demokráciát – amit megélt országunk 1945-47 között – fejleszthette volna tovább. Talán máshogy alakult volna a sorsunk. Az áldozatoké mindenképp, de ez már, ahogy mondani is szokták, történelem – mondta Szakolczai Attila a békéscsabai múzeum Pátkai Ervin termében összegyűlteknek.

Fotó: Fajó Attila/behir.hu
Az előadó érdekességként megjegyezte: '56 kapcsán sok mindenben nincs még konszenzus a kutatók között. Példának okáért az október 30-i, Köztársaság téren történtek harci események voltak, ez tény. A forradalmárok a budapesti pártbizottság székházát vették ostroma alá, ekkor alakult ki tűzharc. Kádárék olvasatában ez egyértelműen a kommunista párt ellen irányuló aggreszió volt. Vagy mégsem? A szabadságharcosok inkább azokkal a fegyveresekkel kerültek összetűzésbe, akik az épületben tartózkodtak, laktak, teljesítettek szolgálatot. Vagy nem így van? Erről a történészek sokat vitáznak. Mi sem mutatja jobban, mint az, hogy 1956 velünk él, elkísér...