Most nem részletezném a Kecskemétről Mezőberénybe költözött apai nagymama mindennapi könnyfakasztó apróságát, de például Manyesz 1981-90. között vásárolt 30-40 rockkönyve rendesen megérintett engem is. Szinte nekem is egytől egyig megvannak/voltak. (Ma már szinte képtelenség követni a popirodalmat, hiszen havonta akár öt zenei kötetet is piacra dobnak.)
Ellenben, amikor az üdítős dobozokat és üvegeket a szelektív konténerekbe dobáltam, azt vettem észre, hogy a szocialista rockirodalomhoz képest sokkal szélesebb volt a hűsítős üdítős-skála: egy csomó narancsos verzét találtam, míg ma, egy-két multiknak köszönhetően szűkösebb a választék.
De a könyvekhez visszatérve, a bő három évtizede olvasott rockdolgozatnál azonnal beugrott egy-egy kardinális történet.
Például Boros Lajos Sakálok című munkájából az maradt meg leginkább, hogy Süni, a főszereplő gitáros a könyv elején egy rajongó csajt ölelget az öltözőben. Majd a kötet végén Süniék egy vidéki művházban muzsikáltak, és zárórakor egy szürke köpenyes bácsi mindenkit kitessékelt. Süni kifele menet belekerült a tömeg gyűrűjébe. Napszemüveget visel, és emiatt elkezdik cinkelni. Ráadásul épp a fentebb említett lány vereti meg a haverjaival. (Nem régiben Boros egy rádióinterjúban azt mondta, sajnálja, hogy életében csak három könyvet írt.)
A magyar kiadók akkoriban a Sakálok-féle fantáziakönyveket, néhány létező bandáról szóló történetet, illetve érdekes módon egy csomó rockenciklopédiát jelentettek meg, amelyben rengeteg átfedés volt. Ezzel szemben kevés volt a fordítás. Inkább a külföldi sztárokról leginkább a szerencsésebb, Nyugatra utazható újságírók publikálhattak, akik ki tudja, honnan, összevissza ollózták az információkat, majd kiadtak egy 156 oldalas füzetet. De mi még azoknak is örültünk.
Az egyik legnépszerűbb Hobo Stones könyve volt, amely a vasfüggöny acélbiztonsága miatt egy csomó feltételezésre épült. (Egyszer, a ’80-as évek elején egy fazon megszervezte Hobónak Londonban, hogy két napon belül találkozhatna Jagger menedzserével, de magyar előadó rájött, hogy mit tudna neki mondani… – mondjuk ez is csak egy 35 éves emlék a fejemben.)
Ami nagyon tetszett, hogy a közönséget ábrázoló képek majd’ mindegyikén, a kor divatja, a bulgár matrózpólós rajongók csápoltak. (A tömegben nem látszik az Alföldi papucs.)
Majdan a nagy szelektálás közben, amikor már megtöltöttünk vagy 50 zsákot, megjöttek a szállítók. A szimpatikus, nyitott fiatalemberekkel se perc alatt összehaverkodtam.
– Hiszel istenben… vagy ateista vagy? – kérdezte az egyik.
– Mindkettő – feleltem.
Majd amikor észrevette a zooyorkos halálfejes pólómat, azt javasolja, hogy szabaduljak meg tőle, mert bevonzza a sátánt, és idővel bajt hoz rám. Bólintottam.
A pólót Manyika 50 forintért turkálta.
Nagy Ferenc és Manyika lába (a kép jobb fölső sarkában) – Fotó: behir.hu/Such Tamás
