(A tegeződést a sok éves ismeretség és jó kapcsolat indokolja - a szerk.)
– Fontos-e, ha igen, mi a zene szerepe a kereszténységben?
– Ez egy Istentől rendelt formája annak, hogy kifejezzük az imádatunkat, hódolatunkat Isten felé. Ez egy abszolút bibliai forma az Istennel való kapcsolatban, de rendkívül fontos szerepe van az emberek egymással való kapcsolatában is. Ha arról beszélünk, hogy „keresztények zenéje”, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy egy-egy dal milyen motivációból íródik.
– A mai kortárs zenei hatások hogyan vetülnek rá a mai keresztény zenei formákra?
– Messzebbről indítanék. Úgy gondolom, hogy alapvetően nincs olyan, hogy keresztény zene, hanem vannak Biblia hívők, vagyis keresztények, akik zenélnek. Ők azok, akik a zene eszközeit Isten szerint, az Ő céljaira használják egyfelől egy istentiszteleti keretben, másfelől olyan impulzusok, kijelentések kifejezésére, amelyeket Isten ad. Úgy gondolom, hogy ez nem műfaji kérdés és nem is szabad, hogy az legyen, de nyilván hat a keresztények zenéjére a mai zenei világ.
– Hogyan lehet helyén kezelni a zenét a kortárs gyülekezetekben, a különbözően kialakult gyülekezeti rendekben?
– A legfontosabb szempont az, hogy egy dal hogyan születik meg. Úgy általánosságban használni a zenét az istentiszteleteken, számomra kissé felemás. Fontosabb az, hogy ki írta a dalt, milyen inspirációból, milyen valóságos istenélmény van a dal mögött. Persze akadnak nem kívánt szempontok is, gondolok itt a sikervágyra, üzleti célokra vagy egyszerűen csak dilettantizmusra, amely valahogyan befészkelte magát a keresztények zenéjébe. Tehát ha megvan a dal, amely Isten által ihletett, azt már könnyű beilleszteni bármilyen istentiszteleti rendbe.
– Számodra mi jelent forrást a dalok megírásához? Elsődlegesen a Bibliából merítesz vagy inkább az a jellemző, hogy a saját megtapasztalásaidból születnek dalok?
– Keresztény emberként abszolút elsődleges forrás a Biblia. Ezt nem úgy értem, hogy kényszeredetten vegyünk egy bibliai szöveget és húzzunk rá egy dallamot. Egy keresztény embernek meg kell emésztenie Isten Igéjét, úgymond a sajátjává kell tennie. Emiatt aztán a belső inspiráció sem egy külső rátákolása lesz a zenének, hanem egy belülről fakadó, megélt hatássá válik. Szeretném hangsúlyozni a megéltséget, mert ezt nagyon gyakran hiányolom a mai keresztény zenékben. Úgy érzem, hogy nincs mögötte megélt valóság, csak valami szlogenszerű felhasználása a keresztény szavaknak.
– A szlogenek mentén haladva az általad vezetett gyülekezet, a Szeretet-Közösség honlapján a következőket olvashatjuk bemutatkozásotokban: „Az Egyháznak folyamatos megújulásra, reformációra van szüksége, az üres vallásoskodás és a felvizezett marketing-evangélium helyett Isten igazi megmentő üzenetére, ami megszabadítja az embereket, hogy átmenjenek a halálból az életbe.” Mit értesz pontosan marketing-evangélium alatt?
– Azt a gyakorlatot értem, ami megtölti a gyülekezeteket olyan emberekkel, akik valamilyen hirtelen érzelmi felindulás alapján vagy a megtérők imája elmondása után – amelyről a Biblia nem ír sehol – bekerül egy keresztény közegbe. Ebben a közegben aztán rögtön el is könyvelik, mondhatni tesznek a neve mellé egy pipát és azt mondják, hogy te most már bent vagy Isten országában. Több évtizedes pásztori tapasztalatom alatt azt láttam, hogy rengeteg olyan ember van a gyülekezetekben, aki nem született újjá. Valójában becsapunk sok embert, ha nem nézzük meg azt, hogy vajon valóságos elhívásnak engedelmeskedve jöttek-e Isten országába, tényleg úgy élnek-e, hogy gyümölcsöt teremnek úgy, ahogy egy Krisztuskövetőnek kell. A marketing-evangélium esetében a legfontosabb a tömegképzés, mert ha sokan vagyunk, az erőt képvisel. De Isten országában sokszor látjuk azt, hogy Isten elküldi a tömeget, például Gedeon történetében, és kevesek által zajlik a harc. Nem mintha Isten nem szeretné azt, hogy sok ember megtérjen, de valóságos megtérést akar, hogy a halálból az életbe való átlépés valóban megtörténjen. Nem egy tömegjelenetet akar látni.
– Hangmérnökként sok keresztény és nem keresztény előadóval dolgoztál már együtt. A keresztény művészek munkáira van-e valamilyen ráhatásod, igénylik-e egyáltalán vagy ezt a területet érintetlenül hagyod?
– Hangmérnökként egy szolgálatot végzek ezek felé az emberek felé, így az elsődleges célom az, hogy segítsek nekik abban, hogy a maximumot tudjuk kihozni a produkcióból. Ebben a szakmai szempontok is szerepelnek, például szöveghibák javítása vagy zenei korrigálás, de természetesen nem tudok kibújni a bőrömből: munka közben is ugyanaz vagyok, mint mindig. Senkire sem szeretném ráerőltetni a hitemet, mert ez nem így működik. De ha valakinek egy beszélgetés során sikerül elmondanom azt, ami hitem szerint Istentől való látás. Ha nem keresztényekkel dolgozom, akkor is igyekszem keresni a párbeszédet, nyilván intelligens, alázatos módon, hátha ajtót nyit az Úr feléjük.
– Pásztor vagy, aki gyülekezetet vezetsz, bár elmondásod szerint a hagyományos keresztény titulusokat nem szereted használni. Emellett zenész, dalszerző és hangmérnök is vagy. Hogyan találkoznak ezek a szerepek benned?
– A titulusokkal kapcsolatban úgy érzem, hogy ezek egyre inkább devalválódnak, nagy tisztelet a kivételnek. Olyan világban élünk ma is, ahol a titulusok, a rangok, az elért címek adnak tekintélyt egy embernek. Úgy gondolom, hogy ez az egyházban teljesen helytelen, ugyanis maga Isten kell, hogy tekintélyt adjon egy embernek. Ezt nyilván segíti, ha valaki kiműveli magát. Én a magam részéről nem szeretem a rangokat, címeket, például, ha valaki kiírja magáról, hogy apostol. Előbb lássuk meg a munkáját. Az ember végezze azt a munkát, amit Isten rábízott, nem a címke a lényeg, hanem hogy mi történik valójában. A szerepekkel kapcsolatban már érdekes a kérdés. Sokak számára érdekes a tény, hogy miközben lelkipásztor vagyok egy gyülekezetben, eközben hangmérnök is, dalszerző is. Nem tehetek róla, ezt kaptam a csomagban, ezeket az elhívásokat és igyekszem hűségesen követni őket. Nyilván a szemléletem a gyülekezetben is megjelenik, igyekszem „vaskalap-mentes” lenni.
– A vaskalap-mentességnél maradva, egy-egy dal szerzésekor van-e benned olyan szándék, hogy a lehető legegyszerűbben menjen át a téged inspiráló üzenet a hallgatók számára?
– Egy igazi dal, zene megszületése számomra egy csoda. Éppen ezért fájdalom, ha olyan dalok születnek, amelyek külföldi, eredetileg sem túl jó motívumokat majmolnak. Nagyra értékelem azt, amikor Isten valódi inspirációt ad, ez pedig egy alkotónál együtt kell, hogy járjon a szabadsággal. Ha ugyanis nincs alkotói szabadság, akkor lehetetlen, hogy a szívéből írja azt ki, ami benne van. Persze vannak bizonyos korlátok, ha ugyanis a gyülekezetben dicsőítünk, akkor annak énekelhető dalnak kell lennie. Úgy látom, hogy Isten ad ilyen dalokat és itt nem a bonyolultság vagy az egyszerűség a kérdés, hanem az inspiráció és az invenció. Hiszek abban, hogy óriási ereje van olyan daloknak, amelyek a szív mélyéből származnak. Megélt valóságokat tükröznek, de benne van a költészet is, egészséges, szép sorokkal, kifejezésekkel. Ezek nem abból az ötszáz szavas, sztereotip keresztény szótárból származnak, hanem igazi inspirációt rejtenek magukban.
– Mit tanácsolnál azoknak a keresztény dalszerzőknek, akikben ott van a tehetség és az alkotásvágy? Milyen sarokpontok mentén lehet elkezdeni az építkezést?
– Mivel egy hívő emberről beszélünk, ezért az alap egy tényleges élő, személyes kapcsolat Istennel. Ez a legfontosabb. Aki nem ebből vagy ezáltal merít, az nem tud hiteles dalt írni. A tehetség persze működik, de így van ez a világban is. A furcsa az, hogy sokszor sokkal őszintébb dalokat írnak, mint a hívő emberek és az őszinteségük miatt sokkal erőteljesebbek a dalaik a keresztény közegben lekerekített, lesilányított és trendivé tett zenéknél. Ezzel elérkeztünk a második ponthoz. Ha dalszerzőként Istenből merítek, ha a tehetségemet átadom neki és kérek tőle szabadságot, akkor lehetnek olyanok a dalok, mint például a Zsoltárok könyvében. Olyan széles skáláját kifejezik az érzelmeknek, az Istennel való kapcsolatnak, ami elképesztő. Kijelentések, próféciák, Istentől származó erő van ezekben a zsoltárokban és én ezt keresem a dalokban is. Mint amikor Isten szól egy dalon keresztül, de nem azért, mert beleírtam, hogy „követlek, Uram, minden áron” vagy „átadom az egész életem”, hanem mert benne van az isteni szikra. A harmadik dolog pedig az, hogy a szerzők ne azon gondolkodjanak, hogy a dalukat ki fogja hallgatni. Ne vizionáljanak maguk elé egy sportcsarnoknyi közönséget, ne a sikervágy adja az inspirációt, mert az így született alkotások mind kommersz dolgok lesznek.
