Anikó a tűzifa felaprításához vásárolt még tavasszal egy láncfűrészt, és a férfias eszközzel hamarosan közeli barátságot kötött. Néhány hónap alatt benépesítette a kertjét, hangulatos mesevilágot alkotott a békési portán. Láncfűrész, sarokcsiszoló, és flex is jól áll a fantáziadús alkotó kezében.
– Április vége óta faragok, kizárólag állatfigurákat. A kertem 1058 négyzetméter, fákkal, tujával, gyümölcsössel és virágos kerttel tarkított. Kedvencem az orgonabokor és a szellőrózsa, amit az édesanyámtól kaptam. Anyukám elvesztése után fogtam a fűrészt, és nekiestem az egyik farönknek, ebből egy maci született – mesélt Anikó a kezdetekről a Sokszínű Vidéknek.
Anikó a tragédia óta szebbnél szebb szobrokkal igyekszik enyhíteni a gyászt, nyáron kint, a szabadban dolgozott majd néhány hete behúzódott a műhelybe, jelenleg zárt helyen alkotja a faragványokat.
Alkotás közben csak én vagyok, és amin éppen dolgozom. Legutóbbi munkám egy oroszlán, őrá már régóta vágytam. Szeretem ezt az állatot, mert erős, és magamat is annak gondolom. Szeptemberben a nagyfiam egyetemre ment, így egyedül maradtam a hétköznapokban, de nem unatkozom.
Anikó ma már megrendelésekre farag, bár elmondta, hogy egyáltalán nem üzleti tevékenységnek indult esetében a szobrászat.
Bárhogyan is történt, mindenképpen bámulatra méltó a békési hölgy mesebeli művészete. Búcsúzóul a fafaragó azt is elárulta, hogy legnagyobb álma egy életnagyságú medve szobrának elkészítése.
Fotó: Varga Anikó
