Gnandt János: Ezentúl is figyelek, hogy még többet tegyek a köz érdekében

2020. március 28. 14:24 | Such Tamás

Gnandt János festőművész, a Békéstáji Művészeti Társaság elnöke. A sokoldalú alkotóművészi, valamint pedagógiai tevékenységéért a napokban, a Magyar Ezüst Érdemkereszt polgári tagozat, kitüntetésben részesült.

A járvány miatt ezt még nem kapta kézhez, de jó érzés tudni, hogy csabai művész munkáját országosan is elismerik.

Gnandt János 1951-ben született Aradon. 1990-ben lett tagja a Romániai Képzőművészek Szövetségének. Még ugyanebben az évben áttelepült Magyarországra, Békéscsabára, ahol díszleteket tervezett és a színház festőtárának vezetője volt. Művésztanárként részt vett a középiskolai szintű művészeti oktatásban. Egyik szervezője a Békéscsabai Nemzetközi Művésztelepnek, és már 1992 óta tagja a Békéstáji Művészeti Társaságnak, amelynek 2018-ban lett az elnöke.

– Mit jelent az ön számára, hogy ezzel a kitüntetéssel országos szinten is elismerik az eddig végzett munkáját?

– Amikor értesültem a jelölésemről, akkor nagyon meglepődtem… Majd föltettem magamnak a kérdést: „hogy miért pont én?”. Hiszen tudom, hogy rengetegen megérdemelnék ezt a kitüntetést, tudniillik nagyon sokan lelkiismeretesen, példa értékűen dolgoznak. Hogy ebből a nagy tömegből most éppen engem emeltek ki, az tényleg megtiszteltetés. Továbbá egy kötelezettség is számomra a jövőre nézve: ugyanis, ha eddig megálltam a helyem, akkor ezentúl is oda kell figyelnem, hogy még többet tegyek a köz érdekében.

– Melyek voltak eddig az élete legmeghatározóbb állomásai?

– Aradon születtem, először Csángóföldön tanítottam, később az aradi színházi szférában tevékenykedtem. Majd a rendszerváltozás hajnalán érkeztem Békéscsabára, a Jókai színházhoz. Kikerülhetetlen volt, hogy ne folyjak bele a helyi képzőművészeti vérkeringésbe. Tagja lettem a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Békéstáji Művészeti Társaságnak, amelynek két éve az elnöke vagyok. Művésztanárként tanítottam az evangélikus gimnáziumban, illetve a Szent-Györgyi Albert szakgimnáziumban. Jó volt látni, ahogy fejlődik a tanítványaim tehetsége, és sikerül továbblépniük a főiskolára és egyetemre. Sokukkal még ma is tartom a kapcsolatot. Az is nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a Jókai színházban végzett munkámért Magyar Teátrum díjat kaptam. Onnan tavaly köszöntem el. Eddig az iskola, a színház volt a sor elején, most .

 – A stílusa vagy öt kilométerről felismerhető. Konkrétan milyen műfajt képvisel a munkássága?

– Alapvetően nem figuratív, nem látványt leképező művészet az enyém: ez geometrikus absztrakt. Sok munkámban megjelenik a három dimenziót sugalló formavilág, amely külön érdekessé teszi a dolgot. Természetesen mindezt sok gondolkozást, vázlatozás eredménye előz meg, majd a válogatások során alakul ki a végleges munka.   

 

FEL