Habár csökkent a szegénység Magyarországon, a gazdagok és a szegények közötti különbség hosszú idő után először növekedett, és a regionális különbségek továbbra is óriásiak. Ami rossz hír, hogy a szakadék nem is szűkül a keleti és a nyugati régiók között. Fogyasztás tekintetében Budapest utcahosszal vezet – írja a Portfolio.
Miközben tavaly kevesebben voltak kitéve szegénységnek vagy társadalmi kirekesztésnek Magyarországon, mint egy évvel korábban, a legalsó és a legfelső jövedelmi tizedek közti különbség a bruttó jövedelmek tekintetében tízszeres volt, ami nem jelent változást - derült ki a KSH kiadványából.
A családi adókedvezmény kismértékben csökkentette ezt a különbséget, a nettó jövedelmeket tekintve ez 8,2-szeres volt. Az első tizedben az egy főre jutó éves átlagos bruttó bevétel az országos átlag egynegyede, a nettó jövedelemnél pedig 29,2%-a volt.
A legfelső tizedben az egy főre jutó éves bruttó jövedelem két és félszerese volt az átlagnak. A jövedelmi tizedenkénti összehasonlításkor figyelembe kell venni, hogy az egy főre jutó jövedelmek nagysága függ a háztartás átlagos taglétszámától, ami az első tizedben 3,2, a tizedikben pedig csak 1,9. A bruttó jövedelmek összege az országos átlagot a hetedik tizedben tartozó háztartások esetében érte el és haladta meg.
Az első tizedben a háztartások bruttó jövedelmének több mint fele társadalmi ellátásokból származott, a munkajövedelem mindössze 46,2%-át tette ki a háztartás összes bevételének. A tizedikben volt a legmagasabb a munkajövedelem aránya, a teljes bruttó jövedelem 79,7%-a.
Budapest az élen
A háztartások jövedelmi helyzete regionálisan jelentősen eltérő képet mutat: 2017-ben a leggazdagabb Budapest régió és a legszegényebb Észak-Alföld között az egy főre jutó bruttó jövedelem között az előző évihez hasonlóan 1,6-szeres volt a különbség.
Budapesten az egy főre jutó éves átlagos bruttó jövedelem 2 millió 125 ezer forintot tett ki, ami az országos átlagot 29,3%-kal haladta meg. Észak-Alföldön az egy főre jutó éves bruttó jövedelem pedig 1 millió 348 ezer forint volt, ami 18%-kal maradt el az átlagtól.
A második legszegényebb régió Észak-Magyarország volt, ahol az egy főre jutó bruttó jövedelem az országos átlagnak mindössze 84,5%-át tette ki. A 2016-hoz képesti változást vizsgálva a legnagyobb jövedelemnövekedés Nyugat-Dunántúlon következett be, ahol az egy főre jutó bruttó jövedelem 18,8%-os növekedés mellett 1 millió 849 ezer forintot ért el a második legmagasabbat Budapest után.
A háztartások jövedelemszerkezete Észak-Magyarországon volt a legrosszabb, ahol a háztartások jövedelmük közel egyharmadát (32,1%) társadalmi juttatások révén szerezték, a munkajövedelem részaránya mindössze 66,0%-os volt.
Ezzel szemben a legkedvezőbb jövedelemszerkezetű Pest régióban a társadalmi jövedelmek részaránya 23,5% volt, a munkajövedelemé pedig 75,6%. A jövedelmek nagysága követi a települési hierarchiát, minél nagyobb a település, annál magasabb az egy főre jutó bruttó jövedelem.
A megyei jogú városokban a bevételek nagysága 5,2%-kal meghaladta az országos átlagot, és 1 millió 730 ezer forintot tett ki egy főre vetítve éves szinten. Az egyéb városokban 6,3, a községekben 13%-kal elmaradt az egy főre jutó bruttó jövedelem az országos átlagtól.
Növekvő szakadék
A jövedelmi egyenlőtlenségek vizsgálatának két legelterjedtebb mérőszáma a Gini-együttható, amely azt méri, hogy mennyire egyenletes a jövedelem eloszlása a társadalomban, valamint az S80/S20-mérőszám, ami pedig a leggazdagabb és a legszegényebb ötödök közti jövedelemkülönbséget vizsgálja.
2017-ben mindkét mérőszám alapján kismértékben nőtt az egyenlőtlenség, de ennek ellenére Magyarország továbbra is az Európai Unió átlagánál kisebb mutatókkal bír és a közepesen egyenlőtlen országok közé tartozik. A Gini-együttható 2006 óta nem volt ilyen magas, mint most, vagyis rekordon van az egyenlőtlenség.
A leggazdagabb és a legszegényebb 20% jövedelme között 2017-ben 4,4-szeres volt a különbség, míg az uniós átlag az elmúlt 10 évben 5 fölött volt.
Kelet-Nyugat szakadék
A legkedvezőbb helyzetben Nyugat-Dunántúl lakossága volt, ahol a szegénység vagy kirekesztődés kockázatának a népesség 12,5%-a volt kitéve, míg a legkedvezőtlenebb helyzetű Észak-Magyarországon minden harmadik személy bizonyult érintettnek. Budapesten a lakosság 13,9%-át érintette a szegénység vagy kirekesztődés kockázata.
Az egyes dimenziókat tekintve a jövedelmi szegénység leginkább Észak-Alföldet és Dél-Dunántúlt sújtotta (19,2% és 18,4%), míg az érintettek aránya Pest és Budapest régióban volt a legalacsonyabb, egyaránt 7,8%. A lakosság legkisebb hányada (4,2%) Nyugat-Dunántúlon tartozott a súlyosan depriváltak közé, míg a legtöbben (25,0%) Észak-Magyarországon.
A munkaszegénység tekintetében 2017-ben a legkedvezőbb helyzetben KözépDunántúl volt, ahol a lakosság mindössze 1,7%-a élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban. Budapesten ez az arány 3,7%-ot tett ki. Legrosszabb helyzetben Észak-Magyarország volt, ahol hányaduk elérte a 7,5%-ot.
A szegénység vagy kirekesztődés kockázatának kitett népesség arányának alakulása követi a települési hierarchiát. A megyei jogú városok lakosságának 14,7, az egyéb városokban a népesség 18,7, míg a községekében 26,5%-át érintette a szegénység kockázata 2017-ben.
Forrás: Portfolio.hu
