A nemzetközi sporttörténelem fontos alakjainak beszélgetését Füleky András, a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének ügyvezető igazgatója moderálta. A moderátor kiemelte, hogy az egyesület a magyarok igazi dicsőségcsarnoka, amelynek jeles tagja Jónyer István és Vaskuti István is.
Vaskuti István hangsúlyozta, hogy olyan elismeréseket kapott élete során, amelyek csak nagyon keveseknek jutnak, ilyen például az is, hogy beválasztották a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületébe.
– Ha ki kéne emelni valamit, ami nagyon fontos volt a pályafutásom alatt, az a magyarságtudatom, az, hogy én ide tartozom. Én ezt a népet, nemzetet képviselem, akkor is, mikor a dobogóra állok fel és akkor is, mikor a himnusz szól, vagy akkor, mikor egy olimpiai megnyitón a magyar zászlót tartom a csapat előtt – fogalmazott az olimpiai bajnok kenus, majd hangsúlyozta, hogy a hite is sokat segített a sikereiben és a nehézségeken történő átjutáson.
Jónyer István a futballba szeretett bele fiatalon, de hamar kiderült, hogy az asztalitenisz az a terület, ahol igazán gyorsan sokat tudott fejlődni. A motivációt azonban többek között 1954-es magyar labdarúgó ezüstérem is fűtötte.
– Gombfociztunk, felragasztottam a focisták képét a gombokra, és akkor elgondolkodtam, hogy én is szeretnék nagy sportoló lenni. A mai napig úgy élem az életemet, hogy minden napra meg van előre, hogy mit fogok csinálni. Nálam olyan nem sűrűn létezik, hogy az, amit én elképzelek, nem oldom meg aznap, másnapra semmit nem hagyok – fejtette ki a világbajnok asztaliteniszező.
