A testbe műtétileg elhelyezett mikrochip helyettesítheti az autó slusszkulcsát és a bankkártyát is. Mára már háromezernél is több svéd használja ezt a megoldást fizető és azonosító eszközként. Csúcstechnika vagy rémálom?
Korántsem Orwell regényének megelevenedéséről van szó: mára háromezernél több svédnek saját kérésre fizető és azonosító eszközként rizsszem méretű mikrochipet ültettek a testébe. Nem Svédország az egyetlen, ahol divatba jött, de a technológia elterjedtségét tekintve a statisztikák szerint a svédek vezetnek.
Rizsszemnyi implantátum a bőr alatt
Minek bajlódni annyi autó- és lakáskulccsal, hitelkártyákkal, vonatjeggyel, edzőtermi belépővel, miegyébbel, ha örökre bennünk maradhatnak az azonosítók, s nem kell többet aggódni, hogy otthon felejtjük, elveszítjük.
A chipet leginkább talán digitális kulcstartóhoz lehet hasonlítani, csak ez az implantátum az NFC technológiát használja. Az NFC (Near Field Communication, közeli kommunikáció) régen megtalálható minden jobb okostelefonban, s kiválóan alkalmas arra, hogy pár centiméteres távolságon belül rádiófrekvencián adatokat továbbítson.
Egyébként sokan használják az okostelefont hazánkban is ilyen fizetőeszközként. S az sem véletlen, hogy olyan népszerűek lettek nálunk is az RFID blokkoló pénztárcák, amelyekben az erre a célra kifejlesztett hajlékony fémfóliák nyújtanak védelmet, hogy a tulajdonosaik kártyaadatait illetéktelen ne tudja leolvasni.
(A nem RFID pénztárcát használók adatait például okostelefonra telepíthető egyszerű applikációkkal el lehet lopni, ha megfelelően közel viszik a mobilt az iratokhoz. Ami nem könnyű, de lehetséges.)
Csúcstechnika, avagy fenyegetés? Mindenesetre gyakorlat
Visszatérve az implantátumokra, ezek igen leegyszerűsítve olyan eszközök, mint amiket a háziállatokba ültetnek, hogy elvesztésük esetén fel lehessen kutatni őket, csak ezúttal sokkal több adatot tartalmaz a chip.
Svédországban olyannyira bevett gyakorlatról van szó, hogy tavaly óta vonatjegyet is lehet ilyen implantátummal vásárolni.
Mindez végső soron ízlés dolga. Aggodalmat kelt azonban, hogy a mikrochip egyre vonzóbb a vállalatok számára, hogy az alkalmazottak azonosítására alkalmazzák. Elméletileg ugyanis akár túl sok információ is kerülhetne hozzájuk, például merre járt a munkatárs, hányszor kereste fel a fürdőszobát, mit vásárolt és így tovább.
Számos nagyvállalat épít implantátumot a dolgozók kezébe az USA-ban, az Egyesült Királyságban, Franciaországban, Németországban és Mexikóban.
Például a Wisconsinban működő Three Square Market cég ötven alkalmazottja önként beleegyezett, hogy mikrochipeket ültessenek a kezébe, amivel könnyedén vásárolhatnak, beléphetnek a számítógépükbe vagy használják a fénymásolót.
A testbe műtétileg elhelyezett mikrochip helyettesítheti az autó slusszkulcsát és a bankkártyát is. Mára már háromezernél is több svéd használja ezt a megoldást fizető és azonosító eszközként. Csúcstechnika vagy rémálom?
Korántsem Orwell regényének megelevenedéséről van szó: mára háromezernél több svédnek saját kérésre fizető és azonosító eszközként rizsszem méretű mikrochipet ültettek a testébe. Nem Svédország az egyetlen, ahol divatba jött, de a technológia elterjedtségét tekintve a statisztikák szerint a svédek vezetnek.
Egyelőre csak a LinkedIn profil bánta
Az okostelefonokon tárolt adatokat tűrhetően védik a biometrikus azonosítók, az ujjlenyomat-olvasók, retinaszkennerek, arcfelismerők, de a beültetett chipek nem rendelkeznek ilyen biztonsági megoldásokkal.
Az egyik cégnél előfordult már kisebb, figyelmetlenségből adódó hiba: a chipeket szkennelő vonattársaság „láthatta” az implantátumot viselő utas LinkedIn profilját.
Nem nagy ügy, mondhatnánk. De akár mondjuk a bankkártya adatait vagy más személyi adatait is olvashatták volna.
Forrás: hirado.hu/BZI
