Ideális körülmények között a tölgyek akár száz évig is elélnek, de az aszály és a csapadékhiány miatt több fa esetében is ez a szám drasztikus csökkenésnek indult. Hrabovszki János erdőtulajdonos elmondta, hogy a 150 hektáros családi erdőterületen elsősorban 50-90 évvel ezelőtt ültetett tölgyek találhatók, mert ezek a legjelemzőbb fafajták Békésben.
– Érdekes módon az öreg tölgyesek halnak el hamarabb, valószínűleg a légköri aszály miatt. Ezek a fák már kevésbé tudnak alkalmazkodni a csapadékvíz-hiányhoz, hiszen a gyökérzetük nem tud elegendő nedvességhez jutni. A fiatal tölgyesek még úgy ahogy tudnak alkalmazkodni, de azért náluk is mutatkoznak már a szárazság jelei – fűzte hozzá az erdőtulajdonos.

A fák kiszáradásának egyik kiváltó oka, hogy évről évre kevesebb a természetes csapadék, a talajvízszint csökkenése miatt pedig a fák mélyebb gyökérzete nem jut elegendő nedvességhez. Ennek a folyamatnak megvannak a jelei is, amiket érdemes figyelni.
– Általában már tavasszal, a rügypattanáskor észlelhetőek ezek a jelek, hiszen a fa elkezd zöldülni, aztán egyszer csak kiszárad és lehullanak a levelei, míg a mellette lévő társain látszódik, hogy ők élnek és zöldellnek. Az elhalt fáknál a háncs alatti részbe beférkőznek a bogarak is, akik még inkább tönkre teszik a fákat és azokat sajnos ki kell vágni, hogy ne pusztítsa tovább a többi állományt – tette hozzá Hrabovszki János.
A szakértők szerint nem szabad ugyanazokat a fajtákat visszatelepíteni, amelyek korábban elpusztultak, valamint kerülni kell az invazív fajokat, és a szárazságtűrő, őshonos növényekre kell helyezni a hangsúlyt.