Még korábban mesélte, hogy egyszer a piacon biciklizett, és épp mellette tolatott egy zöldséges. Nyilván zavarta a húszéves gyereket a kerékpáros, és indulatosan kiüvöltött a kocsi ablakából, hogy „Menj már arrébb, te vén, fószer!”. Nagyon rosszul esett.
Lassan engem is utolért a végzet. Alig voltam 45, amikor egy cukrászdában fotóztam, és megállt mellettem egy körülbelül 16 éves pár. A lány azt mondta a fiúnak, „Engedd el a bácsit”. Bosszúból ők lettek a következő kép modelljeim.
De most leginkább nem ezeket akartam leírni, hanem csokorba szedtem az általam hallott, néhány idősebb ember frappáns csipkelődését.
a, Amikor megszületett a kisfiunk, és babakocsiban toltuk a Lencsésin, a boltnál körbeállta vagy öt nyugdíjas néni. Azt kezdték találgatni, hogy vajon kire is hasonlít az a három hetes baba. Én azt mondtam, hogy a nagymamákra. Majd az egyikük leszögezte, „Nyilván az anyjára, mert az anyja a biztos! Háhá!” A beszélgetés részükről egy jó nagy nevetésbe fulladt. (Mi meg pirultunk.)
b, Ha egy csokor virággal megyek haza, főleg az idősb urak a kocsma teraszáról mindig azt kiáltják felém, „Na, Öreg, nagy bajban lehetsz otthon!”. (Egy virág megoldhat mindent?)
c, Mivel én többet autózok, mint Manyika, a vadfeleségem, így praktikai okokból kifolyólag a legtöbbször én vásárlok. A jó 60 fölötti korosztály sosem felejti el megemlíteni, „Mi van, mindig a legkisebbet küldik el?”. (Pedig imádok vevő lenni.)
d, Akik a hatvanas években voltak tinédzserek nyilván az angol nyelv helyett oroszul tanultak. (Még mi is.) És például a Rolling Stonest nem Stonesnak, hanem Rollingnak mondják. (Ez most az én szurkám volt.)
e, Amikor ma Manyit felhívtam, hogy „Ma van az idősek világnapja”. Azt kérdezte, „Ezt most nekem számtad?”. (Érdekes, az ő korában az édesanyja már lassan nyugdíjas volt.)
f, Manyi anyukájának a szülinapjára készültünk. „Hány éves anyukád?”, kérdezte Margit néni. „Hetven.” „Hahaha, milyen fiatal!”, válaszolta a 81 esztendős hölgy. (Bizony, a kor relatív.)
g, Csevi egy hónapja nyugdíjas. Azt kérdezte a minap, „Hány éved van még a nyugdíjig?” „Papírforma szerint 13, de ha odaérek, már biztos 70 a nyugdíjkorhatár.” „Miért, hány éves vagy?” „52.” „Többnek hittelek.” (Jól esett.)
***
És azt már le sem merem írni, hogy vagy hat évvel ezelőtt, a kisfiammal a strandon álltunk sorban lángosért, és azt kérdezte a pultos: „Az unokád?”. „Ja!”.
