Az empátia mind a munkahelyen, mind a magánéletben fontos. Az empatikus vezetők könnyedén alakítják ki a csapatszellemet, munkatársaik körében növelik az együttműködést, a hatékonyságot és a lojalitást. Az empátia segítésével őszinte kapcsolatot tudunk kialakítani másokkal, könnyebben megértjük egymást, mélyül a bizalom és javul a kommunikáció. Az empátiát gyakran keverik össze a szimpátiával, pedig teljesen más dologról van szó. A szimpátiát érző ember aggódik a másik jólléte miatt, esetleg sajnálja is az illetőt, az empatikus viszont egy lépéssel tovább megy. Az empátia lényege, hogy belépjünk a másik világába.
Daniel Goleman, az érzelmi intelligencia fogalmát bevezető tudományos újságíró és pszichológus szerint az empátiának három típusa van:
- Kognitív empátiának nevezzük azt a képességet, ha valaki megérti a másik szemszögét.
- Emocionális empátiáról akkor beszélhetünk, ha valaki át tudja érezni a másik érzéseit.
- Együttműködő empátiáról pedig akkor van szó, ha valaki meg tudja érezni, mit vár el tőle a másik.
Az empátia fejleszthető. Nem számít, hogy most éppen mennyire empatikus valaki, ez ugyanis tanulható és fejleszthető készség. Számos egyszerű stratégia van arra, hogy hatékonyabban alkalmazzuk az empátiát.
Egy harvardi tanulmány kimutatta, hogy az alábbi kérdések és gondolatok rendszeresítése is segíti az empátia növelését.
- Mit tehetne másképpen?
- Félre tudja tenni a szempontjait, és próbálja a másik ember szemszögéből látni a dolgokat?
- Tudomásul tudja venni a másik nézőpontját?
- Képes az objektív önvizsgálatra?
- Továbbá érdemes odafigyelni a valódi mondanivalóra. Egyszerre hallgasson a fülével, a szemével és a szívével.
- Legyen jelen, ha valakivel beszélget, csak rá figyeljen.
- Kérdezze meg, mit tenne a másik, ne találgasson.
Az empátia kialakulásában és megerősítésében a szülőnek van jelentős szerepe: a segítőkész, támogató szülők példaképként szolgálnak a gyermekek számára, akik így empatikusabbá válnak.
Bár a gyermekeknél az empatikus készségek terén nagy eltérések mutatkozhatnak, ezek a készségek jól fejleszthetők. A gyerekek érzik, hogy a másiknak szüksége van rájuk, amelyet tudat alatt a saját eszközeikkel próbálnak meg megoldani. De akkor sincs semmi veszve, ha úgy érzi a szülő, az ő gyereke az, aki verekszik vagy elveszi a másik játékát. Bölcsődés- vagy óvodáskorban a szülő már elkezdhet magyarázni helyzeteket, és elmondani neki, miért nem helyes egy-egy reakció bizonyos helyzetekben.
Remekül fejleszthető az empátia bábozással, szerepjátékkal, mesével is. A szülő történetet kreálhat ennek megismertetésére, például: "a szegény mókuskának eltörött a lába, nem volt képes fára mászni, de a bagoly segített neki, felszállt a fára, hogy makkot szerezzen neki. Ugye, milyen kedves és figyelmes volt?"
A kisebb gyerekeknél az is fontos, hogy a szülő segítsen neki megfogalmazni és beazonosítani az érzéseit, hiszen ha képessé válik tudatosítani és néven nevezni az érzéseit, akkor egyre kiegyensúlyozottabbá, érzelmileg egyre erősebbé válhat. A mások helyzetébe való belehelyezkedésnek a megtanítása nehéz feladat, de az apró magocskák elültetésével a gyermek képessé válik majd arra, hogy felismerje azokat a helyzeteket, amikor erre a tulajdonságra lesz szüksége.
