Eltemettük a részeges malackát – Puding kilenc évet élt

14:15 | Such Tamás

A közelmúltban győződtem meg újra arról, hogy milyen is az, amikor valaki szinte családtagként kötődik egy négylábú, szőrös illetőhöz, és egyszer csak eljön a nap, amikor elveszíti kedvencét. Történetünkben Pudingról, a tengerimalacról lesz szó, aki csütörtök óta már az örök fűmezőkön sertepertél.

Azt már ezer éve beláttuk, hogy a panellakásban a kutyatartáshoz türelem és golyóálló berendezések kellenek. Nyilván sokkal kényelmesebb együtt élni halakkal, aranyhörcsöggel vagy egy Avicularia Metallicával. Mi közel két évtizede a tengerimalacokkal vagy más néven a dinnyedisznókkal vagyunk.

Az első Erzsike volt, aki nagyon fiatalon valami fertőzést kapott, és háromévesen elpusztult (a tengerimalacok átlagkora 5-7 év). Pedig több állatorvoshoz is elvittük, de nem tudták megmenteni. A közel ugyanolyan idős, egyedül maradt Ottó rá két hónapra követte Bözsit – mint megtudtuk, a depresszióba halt bele. A következő malacka Forgách volt, aki hét és fél évet élt. Majd 2016 februárjában, egyhónapos korában megvettük Pudingot, aki szinte együtt nőtt fel gyermekünkkel.

 

Forgách és Puding uborkadisznók – Fotó: Such Tamás / behir.hu

 

A kucuk társasági lények: jobb, ha párban vannak, vagy ha nem, akkor a gazdinak sűrűn kell velük foglalkoznia. Ezért napjában többször is, öt-tíz percre kiengedhetjük őket a rácsból. Ilyenkor körbeputtyogják a szobát, mindent megszaglásznak, még a zokninkat is. Sőt, ha kiszabadulnak, örömükben fel-felugranak, és a levegőben a tengelyük körül jó 45 fokot is fordulnak. Ha azonban valami nem tetszik nekik, akkor azt morgással jelzik. Például amikor a szomszéd kopog, vagy visszafele simogatjuk a szőrüket, de olyan is előfordulhat, hogy a párjuk zavarja őket valamivel.

Néhány éve, Puding az egyik alkalommal szilvát kapott. Amikor kiengedtük, összevissza futkorászott a szobában, nekirohant a falnak és rámordult az akadályra. Jót nevettünk a helyzeten, de később kiderült, minden bizonnyal erjedt szilvát vacsorált. Kissé becsiccsentett.

Sajnos az utóbbi időben az egyik szemére megvakult, egyre lassabban mozgott, már nem rabolt rá a kajára, mint korábban és alig jött ki a kisházukból. Ahogy csütörtök benyitottam a kisszobába, látom, a földön fekszik mozdulatlanul. Süti barátja, aki eddig mindig a rács másik felében aludt, a lappangó szociális érzékenységéről tett tanúbizonyságot: közvetlen mellé kuporodott. Hamarosan eltemettük.

Matuzsálemünk januárban lett volna kilencéves.

 

További programok »

FEL