A programsorozat első eseménye is az erdélyi magyarsághoz kapcsolódott: egy székelyföldi körút során a résztvevők történelmi emlékhelyeket kerestek fel, és betekintést nyerhettek a határon túli magyar közösségek mindennapjaiba.
A közösségi ház vezetője, Takács Péter elmondta, hogy az intézmény alapítása óta fontos hagyomány az évi két-három határon túli kirándulás. Az utak célja nem csupán a magyar történelmi emlékhelyek felkeresése, hanem az is, hogy személyes kapcsolatok szülessenek az ott élő magyarokkal.
Kun László – Fotó: Such Tamás / behir.hu
Ennek a kapcsolatépítésnek köszönhetően ismerkedtek meg Kun Lászlóval, aki az elmúlt években több alkalommal segítette a Lencsési Közösségi Ház csoportjait Resicabánya és Oravicabánya környékén.
Kun László a bánsági Resicabánya és Krassó-Szörény megye magyar közösségének meghatározó közéleti és kulturális szereplője. Munkájának középpontjában a helyi magyarság identitásának megőrzése áll egy olyan vidéken, ahol a magyar közösség egyre inkább szórványba került.
A Platanus Kulturális Egyesület elnökeként hosszú évek óta szervezi és támogatja a helyi magyar kulturális életet. Rendezvények, hagyományőrző programok, magyar ünnepek, bálok, kiállítások és közösségi találkozók jelzik azt a kitartó munkát, amelynek célja, hogy a magyar szó és kultúra továbbra is élő maradjon Resicabányán és a környező településeken.
Galéria
Az előadásban szó esett a Platanus mellett működő Hóvirág dalkörről is, amely már Budapesten, a Polgárok Házában is bemutatkozott. A közösségi éneklés, a hagyományok ápolása és az ünnepek közös megélése mind olyan kapaszkodók, amelyek erősítik az összetartozás érzését.
Kun László a térség ipari múltját is felidézte. Resicabánya története szorosan összefonódik az iparosodással: a városban készült el az első gőzmozdony is. Híres szakmák sora – lakatosok, esztergályosok, kazánkovácsok, ácsok, kovácsok, kőművesek és villanyszerelők – formálta a település arculatát és közösségét.
Resicabánya, vagyis Németresica alapítása az 1769–1771 közötti évekre tehető. A város múltja, ipari öröksége és magyar közösségének története ma is olyan érték, amelynek megőrzése közös felelősség.
A Lencsési Közösségi Házban elhangzott előadás ezért nem pusztán egy távoli vidék történetéről szólt. Sokkal inkább arról, hogy a hagyományokat, az anyanyelvet, a kultúrát és a közösségi emlékezetet csak akkor őrizhetjük meg, ha vannak, akik továbbadják őket. Kun László munkája éppen ezt példázza: értéket menteni annyi, mint hidat építeni múlt és jövő, otthon és szórvány, magyar és magyar között.
