Nehéz túlbecsülni a fák fontosságát. A több mint 300 millió évvel ezelőtti megjelenésük a Föld történetének fordulópontja volt, segítségükkel bolygónk felületét a szárazföldi állatok nyüzsgő utópiájává változtatta.
A fák táplálták, oxigénjükkel éltették, szükség esetén elrejtettek számtalan teremtményt a földtörténeti korok folyamán - beleértve őseinket is.
Az emberiség évente több százezer hektárt erdőséget tüntet el – zömében Dél-Amerikában és Afrikában -, a rövidtávú veszteség mellé pedig olyan, nem várt bónuszok társulnak, mint az elsivatagosodás, a vadon élő állatok kihalása és az éghajlatváltozás. A tudományos gondolkodás a fák erőforrásainak fenntarthatóbb felhasználásával, a kiszolgáltatott erdők hatékonyabb védelmével ért el részeredményeket, de még mindig hosszú út áll előttünk.
A Földön 46 százalékkal kevesebb fa él, mint 12 ezer évvel ezelőtt, amikor a mezőgazdaság még gyerekcipőben járt, a városiasodás még abban sem.
Az erdőirtás ellenére az ember ösztönösen vonzódik a fákhoz. Puszta jelenlétüktől nyugodtabbá, boldogabbá és kreatívabbá válunk, és gyakran növeli teljesítőképességünket.
De nem kell druidának lennünk az erdő, és benne a fák tiszteletéhez. Egyre több modern program keretében emlékezünk meg a fákról, melyek nélkül Földünk egésze nagy hasonlóságot mutatna a Góbi sivataghoz.
1. A Földön több mint 60 ezer fafaj ismert
Egészen a közelmúltig nem volt alapos globális népszámlálás a fák közt. De 2017 áprilisában egy hatalmas tudományos erőfeszítés eredményeként jelent meg egy publikáció GlobalTreeSearch néven, amely tartalmazza a tudományos világ által ismert összes fafajtát.
Az erőfeszítés mögött álló kutatók múzeumokból, botanikus kertekből, mezőgazdasági központokból és más forrásokból gyűjtöttek adatokat, és arra a következtetésre jutottak, hogy jelenleg 60 066 fafajta él a Földön.
2. A fafajok több mint fele csak egy országban él
A fák biológiai sokféleségének számszerűsítése mellett a 2017-es népszámlálás rávilágít arra is, hogy hol és hogyan élnek a különböző fajok. Az összes fafaj közel 58 százaléka szorosan kötődik egy bizonyos élőhelyhez, vagyis csak egy ország területén lelhető fel.
Brazíliában, Kolumbiában és Indonéziában a legmagasabb az endemikus fafajok összértéke, ami könnyen érthető, hiszen ezekben az országokban vannak a világ legnagyobb, még érintetlen őserdei.
A szigetekre jellemző ez leginkább, ahol az izoláltság szintén vezethet olyan specializációz, ami nagyon érzékennyé teszi az adott ökoszisztémát. Különösen Madagaszkár, Pápua Új-Guinea, Indonézia kis szigeteire hívják fel a figyelmet a tanulmány szerzői.
3. A fák nem léteztek a Föld történelmének első 90 százalékában
A Föld 4,5 milliárd éves, és a növények – valószínűleg mohák és a gombák – csak mintegy 470 millió évvel ezelőtt hódították meg a szárazföldet.
A fejlettebb növények csak 50 millió évvel később követették őket, de még 10 millió évvel később sem nőttek egy méternél magasabbra.
4. Az első ismert „fák”
Az első olyan növények, melyek megjelenésükben hasonlítottak a mai fákra, hatalmas páfrányok voltak, magas és erős törzzsel, viszont még a jellegzetes lombkorona nélkül.
Számos növényfaj alakult ki a mai fák formájára az elmúlt 300 millió év alatt. Ez egy bonyolult lépés a növényi evolúcióban, amely olyan fejődési elemeket igényel, mint az erős, egyenes törzs, az erős, szerteágazó gyökérzet, amely lehetővé teszi a talajból történő víz és tápanyag felvételt, és annak eljutását a növény szervezetében mindenhová. Még nagyobb lépés a szerteágazó lombok kifejlesztése, ami legjellegzetesebb díszük, és a fotoszintézis nélkülözhetetlen eszköze.
A legkorábbi ismert fa a Wattieza nevű faj egyedei, amelyet 385 millió éves fosszíliából azonosítottak és a mai New York területén leltek fel. Egy őskori növénycsalád része, melyet a páfrányok őseinek tartanak. Körülbelül 8 méter magas volt és az első ismert erdőket alkotta.
5. Vegyi hadviselés
A fák közel sem olyan védtelenek, mint amilyennek tűnnek. Nem csak vegyi anyagokat tudnak előállítani a leveleiket fogyasztó rovarok elleni küzdelemben, de néhány faj a levegőn át képes kémiai jeleket küldeni fajtársainak, figyelmeztetve azokat a rovarok jelentette veszélyre.
A kísérletek azt mutatják, hogy képesek odavonzani azokat a ragadozókat és parazitákat, amelyek megölik a rovarokat, lényegében biológia hadviselést folytatva ellenük.
A kutatások elsősorban más ízeltlábúaknál igazolták ezt a jelenséget, de 2013-ban már rovarevő madaraknál is kimutatták.
6. A közösség előnyei
A gombák segítenek a fáknak, hogy több vizet és tápanyagot szívnak fel a talajból, és a fák cserébe a fotoszintézisből nyert szénhidrátot megosztják velük.
Ez a hálózat sokkal nagyobb léptékben is működik – olyan, mint a teljes erdőt összekötő földalatti internet, víz, gáz és áramvezetékkel kombinálva.
A gombák összekapcsolják az egyes fákat a közelben lévő többivel, így hatalmas, erdőméretű platformot hoznak létre a kommunikáció és az erőforrások megosztása érdekében. A British Columbia Egyetem ökológusa, Suzanne Simard úgy írja le ezt a rendszert, mint egy munkahelyi számítógépes hálózatot. Az idősebb, nagyobb csomófák lennének a szerverek, amelyekhez kapcsolódhat akár több százan is a fiatalabb fák közül, mint a munkaállomások. A csomófa begyűjti és elosztja az erőforrásokat, mint egy központi számítógép, megnövelve ezzel a magoncok túlélési esélyeit.
7. Kezdjük az alapoktól
A fák, bár magasra nőnek, de a stabilitást gyakran meglepően sekély gyökerekkel érik el, amik sok esetben alig 50 centi mélyre nyúlnak le. Ezt a hátrányt oldalirányú terjeszkedéssel ellensúlyozzák, némelyik nagyobb fafajtának a gyökérzete több kilométerre is kiterjed minden irányba.
A fa gyökerei azonban a fajok, a talaj és az éghajlat függvényében változóak lehetnek. Gyökerük kiválóan meg tudja kötni a laza szerkezetű talajt, elősegítve ezáltal a többi növény betelepülését, növelve így a fajválasztékot.
8. Táplálkozás
Egy nagy tölgyfa napi 500 liter vizet képes felszívni, de más óriás fák akár ennek az ötszörösét is képesek elfogyasztani.
A kifejlett fának óriási mennyiségű vízre van szüksége, ami rossz lehet az aszálykor, de gyakran jól is jöhet az emberek számára. A szomjas fák korlátozhatják az esőzésekből származó árvizet, különösen alacsony fekvésű területeken, mint a folyópartok. Azáltal, hogy segítenek a talajnak több vizet felszívni, a fák csökkenthetik az erózió és az anyagi károk kockázatát a gyors áradásoktól.
Egy egyedülálló érett tölgy például évente több mint 200 ezer liter vizet tud átpumpálni, vagyis a gyökereivel felszívni, és aztán az anyagcsere folyamat végén a levegőbe kipárologtatni.
9. A közösség előnyei újból
A fák élelmezést, lakást és más előnyöket nyújtanak az élőlények széles választékának.
Az őshonos fák létfontosságú élőhelyeket hoznak létre a különféle vadon élő állatok, például a városi mókusok és énekesmadarak, vagy a kevésbé nyilvánvaló állatok, mint a denevérek, a méhek, a baglyok, a rágcsálók, a repülő mókusok és a szentjánosbogarak számára.
A kutatások kimutatták, hogy egy fa hozzáadása a legelőhöz például növelheti a madárfajok számát akár 80 százalékkal is, de nemcsak a madarakra igaz ez az elmélet.
10. Pénzügyi oldalról
Talán szentségtörésnek tűnik, de a fáknak igenis van pénzben kimutatható értéke.
Itt nem a teljesen nyilvánvalókra kell gondolni, mint a faanyag ára, vagy a gyümölcs kilónkénti ára. Talán kevésbé nyilvánvaló, de egy jól elhelyezett fa a kertben komoly növekedést idézhet elő az ingatlan értékében.
Az emberi természet olyan, mint a fák. Ha rájuk nézünk, boldogabbá, kevésbé stresszesé és kreatívabbá, hatékonyabbá válhatunk. Ez részben a velünk született természet iránti vonzódásnak tudható be, de más erők is munkálkodnak. Amikor az embereket a fák által kibocsátott vegyi anyagoknak teszik ki, csökkenő vérnyomást, csökkenő szorongást, megnövekedett fájdalomküszöböt és még a rákellenes fehérjék termelése is fokozódott.
11. Az öröklét
A tölgyfa termése rendkívül népszerű a vadon élő állatok körében. A makk több mint 100 gerinces faj egyik fő táplálékforrását képviseli egy átlag erdőben, de ez azt is jelenti, hogy a legtöbb makk soha nem fog ki csírázni.
De mivel egy átlag tölgy évi tízezer ezer termést is képes hozni, nem kell félni, az utánpótlás mindig biztosított.
Maruzs Gergely
forrás: sokszinuvidek.hu
