Békéscsabán egykoron több mint húsz artézi kút működött. Az első kút fúrásának gondolata már 1884-ben felmerült, 1885-ben pedig Gold János vezetésével megkezdődött a munka a templomtéren. Zsigmondy Béla folytatta a fúrást, amely öt hónap alatt elérte a 280 méteres mélységet.
1890-ben a kút percenként mintegy 60 liter, 25 Celsius-fokos vizet adott, és a helyiek hamar megkedvelték. Az idők azonban változtak: ma már ismert, hogy a mélyfúrású kutak vize az arzéntartalom miatt nem feltétlenül alkalmas emberi fogyasztásra.
De vajon mi okozhatta a mostani elapadást?
A szárazság elsőre kézenfekvő magyarázatnak tűnhet. Noha az artézi kút több száz méter mély vízadó rétegből kapja a vizet, számos földtani réteg választja el a felszíntől. Így az esővíz közvetlen hatása korántsem olyan egyszerű kérdés, mint egy hagyományos ásott kútnál.
Felmerült egy másik lehetőség is: a környéken működő fúrt kutak együttes vízkivétele.
Ha több kút ugyanazt vagy összekapcsolódó vízadó rétegeket használja, az megváltoztathatja a mélyben kialakuló víznyomást és a vízháztartást. Hogy a templomkerti kút esetében valóban ez történt-e?
A témában a békéscsabai önkormányzat, a kutak fenntartója az alábbi tájékoztatást adja:
Hasonló 400 méter mélységű ártézi kút található az Egység utca és Franklin utca sarkán, amely szintén elapadt. A kutak vízhozamának csökkenésével kapcsolatban korábban tájékoztatást kértünk a felszín alatti vízkészlet kezelőjétől, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóságtól, aki a mellékelt tájékoztatást adta.
A főbb megállapítások:
Az aszályhelyzet hatása nem terjed ki ilyen mélységű kutakra. Az a feltételezés, hogy a környék fúrt kútjainak vízkivétele okozza a vízhozam csökkentést, azért nem igaz, mert ilyen nagy mélységű kutak nincsenek a környéken. A vízhozam csökkenést a rétegnyomás csökkenése okozhatja. Korábban is volt, hogy elapadt a kút és évekig nem üzemelt. Körülbelül 10 éve ismét megnyitottuk és ez idáig folyt a víz – áll az önkormányzat válaszában.
