A rovarfogyasztásnak van értelme, ha arra gondolunk, hogy a folyamatosan növekvő keresletet a húsra nehéz kielégíteni, a rovarok ráadásul sok fehérjét tartalmaznak.
A gyorsan fejlődő gazdaságok Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika – együttesen a BRICS országok – a világ népességének 40 százalékát teszik ki. A jövedelmek emelkedése és a városi középosztály erősödése révén az emberek még több húst fogyasztanak: 2003 és 2012 között, a BRICS országok húsfogyasztása 6,3 százalékkal nőtt, és a 2022-ig szóló előrejelzések szerint évi 2,5 százalékkal bővül – írja a Syngenta blog.
Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) azt feltételezi, hogy 2050-re, ezek a feltörekvő piacok fogyasztják az állati eredetű fehérje (hús, tojás és tejtermékek) 29 százalékát. A kereslet kielégítésére azonban a hústermelést a mai évi 300 millió tonnáról 470-re kellene növelni. Ehhez azonban az kellene, hogy a takarmány gabona termelés addigra 260-ról 515 millió tonnára emelkedjen.
A New York-i Bigthink portál a fentiektől a flexitarianizmusig jut el, ami szerintük nem jelent egyet gyenge akaratú vegetariánusokkal, hanem azt, hogy nem csak a vágóhadakról származó proteinnel lehet élni. Itt vannak a rovarok – hivatkoznak egy, a rovarfogyasztást javasló nemrégiben készült ENSZ-jelentésre. Ha megegyező térfogatú sáskát és marhát hasonlítunk össze, a rovarok 80 százalékkal kevesebb metánt bocsátanak ki, fehérjetartalmuk pedig kétszer annyi, mint a csirkecombé vagy a steaké.
A FAO adatai szerint a sáska 80 százaléka ehető, míg a csirkénél és sertésnél csak 55, a szarvasmarha esetében pedig 40 százalékról beszélhetünk. Ráadásul bőven van választék. Amint azt a térképen láthatjuk, Mexikóban és Kínában több mint 300 ehető rovarfaj van, de nagy a választási lehetősége Japán, a Kongói Demokratikus Köztársaság, India és Thaiföld lakosságának is. Sőt, állítólag az Egyesült Államokban és Európában több mint 100 ehető faj található.
forrás: agroinform.hu
