Az óriás tőrösdarázs Európa legnagyobb termetű, hártyásszárnyú rovarfaja. Melegigényes, mediterrán elterjedésű faj, melynek szárnyfesztávolsága akár a 8 cm-t is elérheti. Alapvetően fekete színű darázsról van szó, tora, potroha és a hasoldala is fekete. Potrohán négy nagy sárga folt van, erről lehet felismerni. Nem tévesztendő össze a veszélyes lódarázzsal, melynek sárgás-vöröses a színezete. Míg a lódarázs kolóniákban, nagyobb családokban él, addig az óriás tőrösdarázs magányos életmódot folytat. A mostani, nyár eleji időszakban akár több példányt is lehet együtt látni, ennek oka az, hogy a szaporodási időszakban a hímek nagyon intenzíven keresik a nőstény darazsakat.
Ennek a darázsfajnak nagyon érdekes a szaporodásbiológiája. A nőstények ugyanis petéiket különféle lemezescsápú bogarak (orrszarvúbogár, szarvasbogár, cserebogár) lárváiba helyezik. A nőstények lábán ásótüskék találhatók, melyekkel akár még a korhadó fákban is meg tudják találni a leendő gazdabogarak lárváit. A petékből kikelő darázslárvák aztán gyakorlatilag elevenen felfalják belülről a gazdabogarak lárváit, majd bebábozódnak. A kifejlett rovarok júniusban jönnek elő, s igen rövid életűek. A hímek csak június-júliusban élnek, nőstényekkel viszont még augusztusban is lehet találkozni.
Júniusban a Körös-Maros Nemzeti Park területein – például a Kardoskút környékén fekvő löszgyepeken -, nagyon sok kétszikű növény virágzik. Ezeket a bőséges nektárt adó, virágzó növényeket előszeretettel keresik fel az óriás tőrösdarazsak is. Emellett városi parkokban, ligetekben, kertekben is felbukkanhatnak.
Az óriás tőrösdarazsak rendelkeznek ugyan fullánkkal, de azt soha nem használják támadásra, csak önvédelemre. Ha tehát egy ilyen rovar rászáll a testünkre, ne próbáljuk csapkodni, megszorítani. Ha véletlenül mégis megcsíp, akkor sem kell megijedni, mert a szúrás fájdalmas ugyan, de nem vált ki allergiás reakciót.
A védett óriás tőrösdarázs több szempontból is hasznos rovar. Egyrészt, a méhekhez hasonlóan beporzó szerepet lát el, másrészt megakadályozza a cserebogarak túlszaporodását azzal, hogy petéit azok lárváiba rakja.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
