Számuk már elérte a 36 ezret, s a döntően nagy lilikekből álló csapatokban egyre többször figyelhetünk meg ritka vadlúdfajokat is.
Ilyen például a vörösnyakú lúd, amely az elmúlt időszakban már nem is számít annyira ritka fajnak, évről-évre egyre több példányt lehet megfigyelni az országban. Ennek fő oka, hogy tradicionális telelőhelyei az elmúlt évtizedekben változtak. A napokban 64 példányt számoltak a Biharugrai-halastavakon.
A vörösnyakú lúd közeli rokonából, az apácalúdból eddig csupán egyetlen példány bukkant fel a Kis-Sárréten. Ez a faj csak kóborló hazánkban, minden évben megjelenik néhány példány az őszi és tavaszi vadlúd-csapatokban. A Biharugrai-halastavakon minden vonuláskor megfigyelnek egy-egy apácaludat.
Egy szintén ritkaságnak számító indiai vadlúd is a Biharugrai-halastavaknál tartózkodik jelenleg. Róla azt érdemes tudni, hogy Magyarországon leginkább fogságból szökött, elvadult példányaival találkozunk, de nem zárható ki, hogy vadmadarak is eljutnak Indiából Európába. Érdekesség, hogy ez a lúdfaj tartja a repülés magassági rekordját, többször megfigyelték már 9 ezer méter fölötti magasságban, a Himalája között.
A ritkább fajok között említhetjük a tundraludat is, melyből két példányt fedeztünk fel a nagyobb vadlúdcsapatokban. Ezt a fajt korábban a vetési lúd egyik alfajaként tartotta számon a tudomány. Elsősorban a nyugat-szibériai tundrákon költ. Az 1960-as, ’70-es években még több ezres csapatait lehetett megfigyelni hazánkban, ma azonban már az egyik legritkább vadlúd nálunk.
Kis lilikből szintén két példányt láttak. A tundralúdhoz hasonlóan ez a faj is régebben viszonylag gyakrabban vonult át hazánkon. Az utóbbi évtizedekben azonban csak kisebb csapatai jelennek meg, elsősorban a Hortobágyon és a Dél-Tiszántúlon.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
