„Egy dolgot utálok nagyon: ha nem pörgök!” – Békés megyeieket kérdeztünk

2020. március 28. 15:01 | Such Tamás

Lassan hozzászokunk, hogy a koronavírus ideje alatt sajnos a téma otthon hever: online dolgozunk – írunk, olvasunk, tanulunk, kockásítjuk a hasunkat stb. A megújult napi rutinjukról nemcsak békéscsabaiak mesélnek.

„Alapvetően otthon dolgozom – mondja Ferencz Rezső, a Tótmelanzs szerkesztője –, ellenben az életem másik fele, az, hogy nem tudok anyagfelvételre és személyes tárgyalásokra elmenni, az gyakorlatilag egyenlő a halállal. Olyanok vagyunk, mint Hitchcock Madarak című mozijában: óvatosan járkálunk ide-oda, miközben érezzük, hogy valami történni fog.”  

Huszár Endre nyugalmazott rendőrtiszt elmondása szerint több alapbetegsége is van, így némileg aggódva néz a jövőbe. Természetesen ügyel betartani minden ajánlást, utasítást, és reménykedik abban, hogy legfőképp a családja sikeresen átvészeli ezt a kritikus időszakot.

 

Huszár Endre

Huszár Endre reménykedik

 

„Borzasztóan hiányzik a munkám, a gyerekek, a napi feladatok, a rohanás... Egy dolgot utálok nagyon: ha nem pörgök! Már a kávé adagomat is a felére csökkentettem. De sajnos nagyon komoly helyzettel állunk szemben és én nagyon fegyelmezetten be is tartok mindent” – vallja Papp Szilvia úszóedző (nyitóképünkön), a vízilabda baby-korcsoport úszóedzője.

Mahovics Tamás, a vésztői Szabó Pál Általános Iskola és Alapfokú és Művészeti Iskola – művészeti iskola intézményegység vezetője elmondja, a hét nagy részében otthon vannak Békésen, illetve heti egy-két alkalommal bejárnak ügyelni az iskolába, ahol egyébként a feleségével táncpedagógusok. Hozzáfűzi, jó időben általában az udvaron tanulnak, futballoznak a gyerekkel; csönd és nyugalom van körülöttük, azaz elűzik a stresszt maguk körül.

 

Zsiros György

Zsiros György: Ez egy új helyzet...

 

„Az utóbbi két hétben teljesen átalakult az életritmusom” – meséli Zsiros György, a Mezőmegyer SE trénere. Hozzáteszi, épp januárban jött át az újkígyósi klubtól Megyerre, majd három mérkőzés után beállt a pauza. Most távoktatáson keresztül trenírozza labdarugóit, hogy ne álljanak le. Továbbá heti kétszer kizavarja őket a CsabaParka futni, erősíteni. „A napi teendőkben is teljes változás történt – folytatja –, mert se közösségbe nem járunk, de mi sem fogadjuk a barátainkat.”

A házunkban lakó, veszélyeztetett korú, közel 70 éves Edina néni szinte mindennap elmegy bevásárolni a 94 esztendős édesapjának.

Lajoska egy 10-esben lakik a Lencsésin. A jövő héten épp délre fog bejárni a munkahelyére, így a 73 éves édesanya fog vásárol neki (mert a mától, azaz a március 28-ától életbelépő korlátozás szerint csak a +65-ösök mehetnek 9.00-12.00 óra között vásárolni). Noha az anyukája úgy véli, reggel 7-kor is elmehetne a fia a boltba.

– Na, ja! – így Lajoska.

 

Tízemeletes a Lencsési lakótelepen

(Lajos a hatodikon lakik.)

További programok »

FEL