A Békés Megyei Kormányhivatal együttműködési megállapodást kötött a Magyar Pénzügyi – Gazdasági Ellenőrök Egyesületével. Többek között erről, valamint a pénzügyi tudatosságról és pénzügyi kultúra fejlesztéséről beszélgetett Domokos Lászlóval, az Állami Számvevőszék elnökével a 7. Tv Aktuális című műsorában Szabó Rita műsorvezető.
– Az ÁSZ évek óta hozzájárul a pénzügyi tudatosság fejlesztéséhez, komoly erőfeszítéseket téve a gazdálkodási, pénzügyi szemléletformálás terén. Elnök úr milyen célokat tűzött ki e tekintetben az ÁSZ élén?
– Az Országgyűlés 2010-ben bízott meg ezzel a feladattal. Talán még sokan emlékeznek rá, hogy 2008 táján és az azt követő időszakban nagyon negatívan érte a családokat az a pénzügyi válság. Békés megyében, Békéscsabán is sokakra terheket rótt az úgynevezett devizahiteles konstrukció, amelyről utólag kiderült, hogy szinte egy mérgező eszköz volt ez, amely mind az ország, mind a vállalkozók, mind pedig a családok, mind pedig az állam számára gondot okozott. Utólag kiderült, hogy azért a magyar forint stabilitása közel sem olyan erős, az ország nagyon sérülékeny, és ennek az eredményeképpen át kellett gondolnia mindenkinek, hogy mit is jelent, ha sérülékeny vagyok pénzügyileg. Ezt ugye mindenki átélte, de akkor mi erre a válasz? Hogyan kell ehhez viszonyulni? Sok információt gyűjtöttünk össze. Az látszik, hogy amikor egy országot minősítenek, akkor nemcsak az államnak az eladósodását vagy problémáit nézik, hanem a vállalkozói szektort, a pénzügyi szektort, de a háztartásokat is. Hogy kifizetik-e időben a villanyszámlát, mennyi tartozást halmoztak föl, a banki hiteleket törlesztik-e, mennyi az elmaradás, mennyi végül is a nem teljesülő szerződések, felbontások aránya. Ezek bizony komoly kockázatot jelentenek. A családnak akár elvihették a feje fölül a házat. Autóvásárlási vagy nyaralás kapcsán illetve áruvásárlásra is 2008 előtt sokan vettek fel hitelt. És utána hirtelen a gazdaságban kevesebb munkahely lett, kevesebb lett a fizetés, megdrágultak a hitelek, és az ellehetetlenülés szélére jutottak az emberek. 2011-től a költségvetési tanácsba a törvény odarendelte az ÁSZ elnökét hivatalból, hogy az országnak a fő ügyeiért operatívan is feleljen. Akkor meg kellett nézni valóban, hogy az ország állapota valóban hogy áll. Azt kell mondjam, hogy szinte mi egymásért is felelünk, fontos, hogy például a szomszéd ki tudja-e fizetni a számlát, a közös költséget vagy nem. Romlik-e ettől a ház állapota, vagy éppen fejlődni tud. Így van ez egy városban, és így néz ki ez az országban is.
Ezért országgyűlési döntést is kértünk és kaptunk, hogy az ÁSZ is foglalkozzon a közpénzügyeken túl a pénzügyi tudatossággal, az emberek mindennapi életének a pénzügyi nehézségeivel. Közvélemény-kutatást csináltunk, tudományos kutatást rendeltünk meg ebben a kérdésbe. Azt tapasztaltuk, hogy az emberek úgy döntöttek, hogy inkább nem vesznek föl hitelt. Ez 2011-12 táján történt. De nemcsak a magánemberek, a vállalkozók sem vettek föl hitelt. A kérdés az volt, hogy akkor miből lesznek majd a jövő vállalkozói, amikor egyszer eljön a jobb idő? Akkor még csak reméltük, most láthatjuk, hogy 2015-16-17-ben már egy nagyon komoly gazdasági növekedés volt tapasztalható. Mi azt mondjuk, hogy mindenki a saját tudásához igazítottan vállalkozzon, vállaljon kockázatot, ha pénzügyi döntéseket hoz. Ha hitelt vesz föl, ha kölcsönt ad, ha törleszt, ha a közüzemi számlákat menedzseli. És akkor itt eljutottunk rögtön a háztartási költségvetés fogalmához. Végül is mindenkinek van havi bevétele, kiadása, legyen az nyugdíjas, legyen az dolgozó ember, de még egy diáknak is komoly döntés, hogy például diákhitelt vesz fel. Hosszú évekre meghatározhatja az életét, hogy biztos csak annyit vegyen föl, amennyit vissza tud fizetni. Nincs mese, havonta föl kell írni a kötelező tételeket: diákhitel-törlesztés, autóhitel-törlesztés, rezsi számlák, élelmiszer, ruha, hogyha tél jön, akkor meleg cipőre is szükség van, a gyereknek venni kell bérletet mondjuk. Utána jön az, hogy na jó, de azért szeretnénk moziba is menni, talán el kéne menni este egy buliba, venni kéne talán cigit is, vagy alkoholt vagy egyéb más dolgokat. Azt talán nem a legelejére kéne a listának írni – lényegében ez így együtt maga a tervezés. Ha megtervezem a bevételt, kiadást, akkor az már tulajdonképpen egy költségvetés-készítés. Ezek viszonylag nagyon egyszerű dolgok. Felmérések, külföldi felmérések, hazai felmérések is rendelkezésre álltak, kiderült, hogy a családoknak csak 25 százaléka készít például ilyen listát.
– Ez meglepően kevés.
– Amikor ezzel szembesülünk, azt kell mondani: segíteni kell, hogy ez jobb legyen, tervezettebbek legyünk. Gondoljuk át tudatosabban a pénzügyeinket. Hiszen azért mindenki igyekszik szorgalmasan dolgozni. Ha pedig már dolgozik, megkeresi a pénzét, akkor jó lenne, ha a hónap végével nem mínuszban, nem kölcsönökből zárna. Ha ebben a hónapban sem jöttem ki a jövedelmemből, de most még az utolsó öt nap vettem föl egy ilyen hitelt, amelynek nagy a kamata, akkor a következő hónapban már ezt is ki kell gazdálkodnom. Tehát egy nagyon tudatos tervezést, fegyelmet kíván mindannyiunktól az, hogy a saját ügyeinkben legyünk tisztában a döntéseinkkel. Dönthetünk úgy, hogy bulizunk, italt veszünk, dohányt veszünk, csak szembesülni kell azzal, hogy ezzel kiszolgáltatottá tesszük magunkat, a családunkat. Tehát felelősséget kell vállalnunk a döntéseinkért. Talán innen indult ez az egész gondolat. Az országgyűlés támogatásával a számvevőszék kereshet partnereket, akik ezzel foglalkoznak, és megpróbálunk segíteni. A számvevőszéknél több mint ötszáz diplomás dolgozik, közgazdászok, jogászok, mérnökök – próbáljuk meg ezt a tudást valahogy lefordítani hétköznapokra. Az ÁSZ eljutott oda, hogy vannak pénzügyi nagyköveteink, akik cikkeket írnak, interjút adnak, fölmennek az internetre, és néhány esettanulmányt, példát mondanak, hogy például amikor legutóbb tévét vettek, akkor milyen tanácsot tud adni ebben a dologban. Látjuk, hogy az elmúlt 8-10 évben az emberek a tévé, rádió mellett a telefonjukról, a számítógépükről tájékozódnak, tehát ott kell lenni ezeken a felületeken is. Nem elég csak tankönyvet írni, nem elég egy előadást tartani, nem elég csak egy interjút adni, legyen olyan felület, ahol tájékozódni tudnak. Az Ellenőrök Egyesülete létezett már az én ÁSZ elnökségem előtt is, azt mondták, hogy az ÁSZ elnökének a dolga, hogy ezt vezesse. Meghirdettem ott '11-ben, hogy az egyesületben ne csak tudást cseréljenek a tagok, ugyanaz a szakma egymástól tanuljon, hanem próbáljunk meg a tágabb társadalmi közösség számára segíteni. Azóta egy nagyon szép fejlődés indult meg. Közel 2000 tagunk van. Különböző szervezetek, nemcsak a számvevőszék, hanem a Magyar Államkincstár, a Társadalombiztosítási Igazgatóság, amely most már szintén az Államkincstárban van, de az adóhivatali dolgozók is vegyenek ebben részt. Innen indult a történet. A dolog lényege végül is az a megállapodás, amit először itt, Békés megyében írtunk alá: az egyesület elnökeként én írtam alá egyik oldalról, másik oldalról pedig a kormánymegbízott úr, Takács Árpád. A lényege, hogy az itteni megyei egyesületi tagok, és a mi országos szervezetünk, illetve a helyi hivatalok, állami szervezetek egymást támogatva összefognak, újabb tudást, újabb eseményeket visznek, és akár településről településre, civil szervezetről civil szervezetre lehetőséget adnak arra, hogy élőben is próbáljuk meg a tudáshoz való jutást megteremteni.
– Elég összetett az Önök feladata, nagyon sok mindent tettek annak érdekében, hogy a pénzügyi tudatosságot fejlesszék. Mit tapasztalnak? Jelenleg milyen a pénzügyi kultúra hazánkban? Beszélhetünk-e egyáltalán Magyarországon pénzügyi kultúráról?
– Mindenféleképpen, hiszen a kultúrának valamilyen szintje létezik. Azt is elmondtam, hogy mindig lehet jobban csinálni. Fontos, hogy pénzügyi téren is lássam a döntésemnek a következményét, és azért vállaljak is felelősséget. Az ÁSZ felmérte, hogy kik foglalkoznak Magyarországon a közpénzügyi és pénzügyi tudatossággal. Közpénzügyről, ha beszélek, akkor az adótudatosságról beszélek, az állampolgári tudatosságról. A pénzügyi tudatosság pedig az, amikor az állampolgár, mint egyén, mint családfő, vagy mint családtag a saját maga szűken vett költségvetésével, pénzügyeivel foglalkozik és tud vele bánni. Felmértük, hogy hol tartunk, amelynek az eredményeképpen a Parlament is meghozta a döntést, hogy márpedig ezt fejleszteni kell. A kormányzat is meghozta a döntést, hogy ehhez egy stratégiát kell létrehozni. Például ha Ausztráliát nézzük, ők ugyanitt jártak 15-20 évvel ezelőtt. Egy akkori ázsiai pénzügyi válság után azt mondták, hogy az embereknek segíteni kell. Nagyon tudatosan fölmérték a helyzetet, és akkor a parlament meg a kormányzat hozott egy tudatos programot, ami Magyarországon is megszületett az elmúlt évben. Az ÁSZ-nak az ajánlása volt, hogy itt szervezett, koordinált, sokkal szélesebb körű ismereteket kell adni. Mindenki a diákokkal foglalkozott érdekes módon. És ugye azt láttuk, hogy azért ott üzleti érdekek vannak. A mai diákok a jövő felnőttjei, hitelfelvevői, pénzkezelői lesznek. Erre nagyon tudatosan ma is egyébként nagyon jó programok vannak. Ugyanakkor például az idősebb korosztály ha pénzügyi tudatosságban ismeretet szeretne szerezni, azt csak pénzért, tanácsadótól kap. Azt mondtuk, az államnak az állampolgár oldalára kell állnia. Hiszen neki segítségre van szüksége, hogy ő is partner tudjon ebben lenni, és a bankok is megváltoztatták egyébként ebben a magatartásukat. Például a Nemzeti Banknak egy egész kifejlett programja van, de a Magyar Államkincstár, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal is fölismerte, hogy erre szükség van. Tehát elindult egy sokkal tudatosabb állam, a kormányzat, a parlament által támogatott segítés. Tehát, úgy gondolom, az ismeretátadás tekintetében jól alakulnak a dolgaink. Az egyes egyén szintjén viszont azt kellett mondani, hogy kezdett a válság hatása gyengülni, az emberek újból nem tanultak belőle maguktól, ezért romló tendenciát láttunk. Nem készítenek költségvetést, nem takarítanak meg, nem óvatosak a különböző csábítónak tűnő, de valójában csapdákkal körülvett termékek terén. Ma is még piramisjátékok révén Magyarországon a bűnözők nagy pénzeket tudnak lenyúlni emberektől, akik utána egész életük megtakarításait elvesztik. Amikor nagyon alacsony a banki kamat, és valaki föllép, hogy de ő 10-20 százalékot fog fizetni akár havonta, föl kell ismerni, hogy tényleg így van-e: valószínű, hogy nem, hiszen normál gazdasági körülmények ez nem reális. Óvatosnak kell lenni, az ember nem teheti föl a családja lakását, az ő egész egzisztenciáját.
– Ön említette a megtakarításokat. Milyen a megtakarítási hajlandóság az országban? Ezen a téren van-e fejlődés?
– A felmérések szerint javulás tapasztalható. Az emberek vagyona hónapról hónapra nő, a Nemzeti Bank ad ki erről jelentést. Látszik, hogy mind a készpénzvagyon, mind a megtakarítások, mind pedig a személyes vagyon nő, méghozzá elég drasztikusan. Tulajdonképpen 3 évvel ezelőtt elindult egy egyre gyorsuló családi, lakossági vagyongyarapodás. Egy új kihívás, hogy ezt hova fektessék be. Azt tanácsolják egyébként, hogy igyekezni kell annyit félretenni, hogy legalább 90 napig akkor is meg tudjon belőle élni, ha nincs jövedelme. Ha pedig valaki hitelt szeretne felvenni, először 6 hónapig tegye félre azt a pénzt a jövedelméből, amit majd törlesztenie kell. Utána döntse el, hogy egyáltalán félre tudja-e tenni, mert ha nem, akkor feltehetőleg törleszteni sem tud. Vagy amikor már ezt félretette, akkor azt mondja, hogy még egy fél évre félreteszek, és lehet, hogy már meg tudom venni belőle, amit szerettem volna, de így hitel nélkül. Ezek apró fogások, amelyekkel a tudatosság javul. Nagyon egyszerű praktikák ezek, és ehhez próbálnak az egyesület tagjai és a számvevőszéki kollegák is munkaidejükön túl praktikus tanácsokat adni. Akkor pedig a végén mosolygó arcokat látni. Hogy ez ilyen egyszerű? Azt remélem, hogy ez a megállapodás itt Békés megyében is több embernek az arcára mosolyt hoz. A pénz az igazából egy eszköz, nem az életünk célja. Az élet célja az, hogy boldogok legyünk.
A pénz az olyan, mint az orvosság. Ha rosszul kezelik, méreg. Méreg idegileg és méreg az ember pénztárcájának, méreg lehet akár az embernek a jólétére, a fizikális állapotára is. Ha jól használjuk, tudatosan, fegyelmezetten, megfontoltan, akkor segít. Azt gondolom, ez az információ, ez az üzenet eljutott a hallgatóságban levő diákokhoz is. Mindaz, amit itt a társadalombiztosítási kollegák és azt itteni tagok csinálnak kisfilmeken, és előadásokban, az már itt Békés megyében előrelépést hozott.
– Végezetül pedig mit tanácsolna ahhoz, hogy tudatosabban kezeljük a pénzügyeinket? Mi az a pár apró tanács, amit megfogadhatunk?
– Mindenféleképpen érdemes a havi jövedelmünket fölírni egyik oldalon, és utána sorban legfontosabb kiadásokkal kell kezdeni a kiadásokat. Amelyeket ha nem fizetünk ki, abból baj lesz: telefonszámla, gázszámla, villanyszámla, közös költség, a szemétszállítás. Utána érdemes megbecsülni, hogy hétről hétre, hónapról hónapra mennyire van szükség a megélhetésünkhöz. Aztán jöhetnek az egyéb költségek: nyaralás, hosszú hétvége, karácsony. Ha hitelt készülünk felvenni, akkor az előgyűjtögetés. Ezek ilyen mindennapos tanácsok. Jó lenne, ha a bevételek és a kiadásokat előre megtervezné az ember, ha fiatalról van szó, akár több évre előre is, . Aki lakáshoz akar jutni, annak sokkal tudatosabban kell számba vennie mindent, hiszen ott akár több évnyi megtakarítási feladat van. Először szokták mondani nagyon bölcsen: tízszer mérjünk, egyszer vágjunk. Tehát itt tervezni, gondolkozni kell, tanácsokat érdemes kérni, akár szakemberhez is fordulni, és úgy megtervezni a lakásvásárlást, hisz ez az életünk egyik legnagyobb befektetése.
