Ki ne ismerné gyerekkorunk édességét, amely még a kezdő szakácsnak sem jelenthet kihívást. A dicséret pedig soha nem maradhat el, hiszen nincs az a mennyiség, ami ne fogyna el a tányérról. Ez pedig nem más, mint a palacsinta.
A palacsintáról már 1439-ben is voltak feljegyzések. Mégis hosszú idő telt el, mire megszületett az angolszász országokban a palacsintát megünneplő nap. Ezen a napon palacsintasütő, palacsintaevő, palacsinta feldobó és tekerő versenyeket rendeznek. Sütési, evési és feldobási világrekordokat döntögetnek. Egy ilyen napon készült a világ legnagyobb palacsintája is, 1994-ben Rochdale-ben sütötték ki, 15 méter volt az átmérője, 3 tonna a súlya, és kb. 2 millió kalóriát tartalmazott.
Hazánkban a palacsinta olyan vékonyra sütött tészta, amit tojásból, liszttel, tejjel, csipetnyi sóval és szódavízzel keverünk ki. Van, aki kevéske sütőport vagy élesztőt kever bele, csipetnyi cukorral vagy olvasztott vajjal teszi még finomabbá. Tölteléke lehet lekvár, cukrozott kakaópor, túró, fahéj, de sósan elkészített és darált hússal, spenótos túróval, gombával, zöldségekkel töltött változatát is sokan kedvelik. Az angolok a palacsintatésztát világos sörrel keverik ki. A németek és franciák élesztővel, sok tojással alaposan kikevert tésztát sütnek, majd édes és pikáns töltelékekkel töltik meg.
Ezen a napon tehát érdemes felmelegítenünk palacsintasütőnket, lepjük meg ezzel az ezerarcú finomsággal családunkat, csaljunk mosolyt arcukra és töltsük meg pocakjukat nutellás, kakaós, túrós, lekváros, fahéjas, almás vagy éppen húsos palacsintával.
