A tavaszi napsütés hatására a hímek már március második felében hallatták hangjukat.
A sármányfélék családjába tartozó, verébszerű, de annál zömökebb, nagyobb és vastagabb csőrű énekesmadárral leggyakrabban az extenzíven művelt mezőgazdasági területeken találkozhatunk. A gyepek és szántók határán található mezsgyéket és a cserjés területeket kedveli. A nagy, táblásított területeken, az intenzíven kezelt monokultúrákban nem találja meg a táplálékát jelentő rovarokat és gyommagvakat.
A sordély évente kétszer költ. A hímek a nász idején gyakran énekelnek különböző kiemelkedő pontokon: bokrokon, kórókon, kisebb fákon, oszlopokon és villanyvezetékeken. Fészkét gyökér- és növényi szálakból, a bokrok legalsó szintjébe építi, tollal és szőrrel béleli. A tojó három-hat tojást rak. Egy hímre 2-3 tojó is jut, így ő sem a kotlásban, sem a fiókák etetésében nem vesz részt, lefoglalja az éneklés, a tojók meghódítása és megtartása.
A sordély rovarokkal és magvakkal egyaránt táplálkozik, télen viszont kizárólag különböző gabona- és gyommagvakat fogyaszt. Fiókáit tücskökkel, hernyókkal, bogarakkal eteti. Nálunk egész évben megfigyelhető, télen kisebb-nagyobb csapatokba is verődhet.
Forrás: Körös-Maros Nemzeti Park
